8.rész

 A nap hátra lévő felében nagyon nem csináltam semmit. Éppen ültem a kanapén, és telóztam.

 Egyszer csak csöngettek. Felpattantam és kinyitottam az ajtót. Hee-vel találtam szembe magam. Szorosan megöleltem, és behívtam. Megkínáltam egy cappucinóval. Én is hoztam magamnak, és leültem mellé. Elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem neki, a BTS hozzánk költözik.

- Jaj, de jó! Akkor most örülsz ugye? – kérdezte egy nagy mosollyal a száján.

- Igen! Nagyon – vittem fel a hangomat a legvékonyabbra.

 Rengeteget beszélgettünk, és hülyültünk, mivel csak mi ketten voltunk itthon. A többiek nem tudom hova tűntek. Még reggel elmentek valahova engem meg itthon hagytak. Támadt ekkor egy ötletem. Gyorsan rákerestem a Youtube-on a BTS-re, és megmutattam Hee-nek az új számuk introját.

- Ez tök jó lesz! Csak így tovább a srácoknak. – mondta, és felállt a kanapéról.

- Köszi átadom! De hova mész? – kérdeztem meglepetten.

- Megyek haza. Várnak otthon már. Bocsi. Majd következőben is beszélünk, és akkor el tudunk menni valahova.

- Hát jól van. Szerintem egy ideig még egyedül leszek, de nem baj. Kibírom valahogyan… – közben kísértem ki az ajtóig.

- Naaa… Ne aggódj már. Itt vagyok neked. Hívhatsz akármikor – ölelt meg búcsúzóul, és kilépett az ajtón a kertbe.

 Visszamentem a házba, és visszadőltem a kanapéra. Pár percig feküdtem, és néztem a plafont. Kicsivel később felhívtam Kimito-t, hogy hol vannak. Csak a hangposta válaszolt. Nem tudtam mit tenni, így hát megvártam őket. Este 11 volt, és én még nem ettem semmit.

 Kirohantam a konyhába összedobni valamit. Hát egy elég félresikerült szendvicset eszkábáltam össze. Volt benne vaj, felvágott és sok-sok zöldség. Mire megettem kopogtattak is az ajtón. Teletömött szájjal nyitottam ajtót. Mind a nyolcan ott álltak előttem.

- Hát ti meg hol voltatok? – kérdeztem felháborodottan.

- Nem mondtam neked, hogy be kellett mennünk a kiadóhoz? – mondta Kimito flegmán.

- Nekem ugyan egy szóval sem említetted. Mindegy én nem vitatkozom. Na, nem ez a lényeg, hanem, hogy mit beszéltetek meg. Ideköltözhetnek? –néztem kérdőn tágra nyílt szemekkel.

- Hát...n… - vágott szomorú arcot.

- Mond már!

- IGEN! Persze, hogy ideköltöznek.

 Mihelyst kimondta beleugrottam a nyakába, és egy hatalmas ölelést adtam neki. Gyorsan le is szálltam róla. Beengedtem őket, én pedig mentem utánuk. Jin volt előttem. Mindenki hozott két nagy bőröndöt. Alig fértek be az ajtón.

- Ennyi bőröndöt – mentem Jin mellé.

- Hát igen. A költözés ezzel jár. De gondolom te is nagyon jól tudod – mosolyog rám.

- Hát igen sajnos. Annyi cuccot elhozni ide valami szörnyű volt. A csomagom nem volt a legkönnyebb. Alig bírtam el. De, szerencsére a reptéren egy srác segített.

- Akkor gondolom nem kellett sokat cipelned. Na, de most megyek, mert foglaljuk a szobákat. Majd beszélünk. Szia, Mitty jó éjt, ha nem találkoznánk este.

- Rendben. Neked is jó éjt, Jin – integettem utána.

Mint egy nagy gyerek. Hallottam amint elkezdett rohanni az egyik szoba felé, és felkiált:
- Ez az enyém! Lestoppoltam.

 Én is felmentem, hogy meg nézzem mi folyik odafönt. Felértem, és mit látok? Azt amint Jungkook, és V próbálja egymást lebirkózni melyikük szobája legyen az, ami az enyém mellett van. Odarohantam, és próbáltam szétszedni őket. Kisebb, nagyobb sikerrel megfogtam Kook-ot, és próbáltam kihúzni V kezei közül. Sok próbálkozás után, végre sikerült lecsitítanom a kedéjeket.

- Ti meg mit csináltatok?! – kérdezem.

- El akartuk dönteni ki lakjon a melletted lévő szobába – szólal meg V, miközben igazgatja a haját.

-Szemben velem is van egy szoba. Nem kell itt verekedni, ezért... – mire ki mondtam láttam, ahogy V rohan az említett szoba felé. Bevitte a cuccait, és még egyszer visszanézett, és elkezd táncolni.

- Háh.. Enyém a szoba!! – bement és, becsukta az ajtót maga után.

- Akkor enyém marad a melletted lévő – mosolyog rám Kook.

- Hát igen – éreztem, ahogy pirulok.

 Bemutattam neki a szobáját. Behozta a dolgait, és elvetődött az ágyon. Pár percig néma csönd honolt.

- Én most megyek. Amúgy is el kell mennem fürdeni. Jó éjt Kookie. –törtem meg a csendet, és köszöntem el.

- Rendben…Szia. Jó éj, Mitty. Aludj jól.

- Te is – csuktam be az ajtót.

 Úgy gondoltam elköszönök mindenkitől, ha már itt tartok. A Kook melletti szobába mentem be, amibe J-Hope lakott. Bekopogtam. Megvártam, amíg azt mondja „Szabad!”.

- Gyere, nyitva van – szól ki bentről a hang.

- Csak azért jöttem, mert el akartam köszönni. Jó éjt Hope oppa –köszöntem el.

- Ha ennyire sietsz, akkor szia neked is Mitty. Jó éjt.

- Igazából nem sietek. Csak kicsit álmos vagyok. Ha szeretnéd maradhatok egy kicsit még.

- Nem akarlak feltartani, ha álmos vagy. Igaz én is az vagyok – ásított egy nagyot.

- Na látod oppa. Inkább aludj, és holnap beszélünk.

- Rendben szia jó éjt.

- Neked is jó éjt.

 Éppen léptem volna ki az ajtón, amikor megölelt.

- Ez most jól esett. Remélem nem bánod, hogy megöleltelek.

- Jaj dehogy. Miért bánnám? – nevettem el magam. - De most már tényleg megyek. Jó éjt – csuktam be az ajtót.

 Következett Jimin szobája. Itt is illedelmesen bekopogtam, de semmi választ nem kaptam, hogy mehetek. Többször is bekopogtam. Végül egy kómás arcú Jimin jött ki az ajtón.

- Fel ébresztettelek oppa? - kérdeztem a számra tett kezemmel.

- Hát, mint látod. De, nem baj ne aggódj.

- Biztos? – kérdeztem félve.

- Biztos. Gyere be. Mit szerettél volna?

- Ja, csak annyit, hogy el szerettem volna köszönni, hogy jó éjt. Tényleg még egyszer bocsánat.

- Semmi baj mondom… – mire kimondta el is aludt.

Nagyon aranyos amikor alszik. Hogy egyem meg.

 Kifele menet még egyszer hátra néztem. Lekapcsoltam a lámpát, és csak az éjjeli asztalon lévőt hagytam égve. Kiértem a folyosóra. És most következzék Rap Mon szobája.

 Bekopogtam és rögtön kaptam választ.

- Tudom, hogy te vagy az Mitty szóval gyere be nyugodtan.

Bementem, és egy gépező Rap Mon-al találtam szembe magam.

- Mit csinálsz még ilyenkor? Miért nem alszol? – kérdezte szigorúan.

- Csak el akartam köszönni. Amúgy is álmos vagyok. Szóval most megyek. Jó éjt oppa. Majd holnap találkozunk – vettem célba az ajtót.

- Rendben szia jó éjt. Aludj jól Mitty.

 Megint a folyosón voltam. Már csak két szoba maradt. Egyik Suga szobája másik V-jé. Jin-hez most nem megyek be. Biztos már ő is alszik. Jobb ha nem zavarom. Egyébként is már elköszöntem tőle.

 Ezt követően azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon a másik két fiú közül, melyikük szobájába menjek be elsőnek. Úgy döntöttem Suga-hoz megyek, majd onnan V-hez. Bekopogtattam Sugá-hoz. Nem nyitott ajtót ő sem.

 Többször is próbáltam akkor sem. Benyitottam hozzá. Hát, egy alvó Sugá-t találok az ágyon.

- Jó éjt oppa neked is – hajoltam közelebb és adtam egy puszit az arcára.

 Kimentem a szobából, és V szobája felé vettem az irányt. Hozzá is bekopogtam. Nála sem volt semmi hang, hogy mehetnék be. Itt már nem kopogtam többször. Az első kopogás után be is nyitottam. Aludt. Mellette egy tablet, és egy telefon hevert. Biztos ő is nagyon fáradt. De, nagyon cuki, amikor alszik. Váá elolvadok.

 Leültem az ágy szélére, és egy pár percig néztem. Hallottam, ahogyan hosszan veszi a levegőt. Nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg.
Ott feküdtem rajta, amikor éreztem, hogy elnyom az álom.

 Az éjszaka közepén arra keltem, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem, és még mindig V szobájába találtam magam. Ő csak nézett álmos szemekkel.

- Te mit keresel itt? Hogy, hogy itt vagy? Nem a saját szobádban kéne lenned? – kérdezte.

- De igen, csak még az este el akartam köszönni tőled, de te már aludtál. Álmos voltam én is, és bealudtam nálad. Nem direkt akartam. Bocsi.

- Én nem haragszok. Legalább volt kit ölelgetnem – vigyorodik el.

- Te ölelgettél? – kérdeztem „felháborodottan”.

- Pontosan. Ahogy hallottad – nevetett fel.

 Egy ideig még beszélgettünk, de mennem kellett.

- Bocsi Tae oppa. Nekem mennem kell. Majd még találkozunk ma. Jó éjt. Aludj jól – próbáltam leszállni az ágyról.

- Te is aludj jól Mitty – húzott vissza egy ölelésre.

Kiléptem a folyosóra, és valami motoszkálást hallottam.

- Mi lehet ez? – hallgatóztam, és a hang irányába mentem.