10.rész

 Megérkeztem Hee házához. Vettem egy nagy levegőt, és becsöngettem. Hee már nyitotta is az ajtót.

- De gyors vagy. Gondolom taxival jöttél – kérdezte.

- Igen. És hova szeretnél menni?

- Nem tudom

- Mit, szólnál ha sétálnánk és akkor majd eldöntjük.

- Oké. Akkor sétáljunk.

 Sétáltunk, addig, amíg el nem értünk egy ruházati boltot. Bementünk a boltba és szétnéztünk. Rengeteg ruha tárult elénk. Tátott szájjal nézelődtünk a szebbnél szebb ruhák között. Összenéztünk, és egyszerre mondtuk ki, hogy „Ruha próbaaa!”. Hee gyorsabb volt nálam. Be is viharzott a próbafülkébe, és egy jó ideig nem is jött ki onnan. Amíg öltözött, addig én is választottam egyet.

Nekem egy csipkés mintázatú bézs színű szoknya tetszett. Még nézelődtem hátha találok hozzá felsőt. Sikeresen találtam is. Egy fekete felső volt. Elmentem cipőt is nézni lássam mi illik a ruhához. Egy fekete teli talpúba botlottam. Kaptam harisnyát is hozzá. Bevittem a fülkébe, és magamra vettem a ruhákat.

-Nem is olyan rossz! – gondoltam magamba miközben forogtam a tükör előtt.

 Kimentem a fülkéből, hogy helyére tegyem a ruhákat. Hee persze még mindig bent volt. Mi tart ennyi ideig? Remélem nem esett semmi baja. Két lehetőség van:
1. Órákig bájolog, és ilyenkor ki nem lehet szedni onnan.
2. Rengeteg selfie-t csinál magáról. Én inkább a másodikra tippelek.

 Erre a gondolatomra elkuncogtam magam. Közben vittem vissza a ruhákat a polcra. Hirtelen egy ismerős arcot pillantottam meg. Helyükre tettem a dolgokat, és oda mentem az ismerős alakhoz. Hát, kit látnak szemeim ez Sehun. Köszöntem neki. Ő is viszonozta a köszönést.

- Hát, szia! Hogy, hogy itt? – kérdezte kíváncsian.

- Barátnőmmel jöttem. Ha ki jött az öltözőből bemutatlak neki. Jaj, ezer százalék, hogy nagyon meg fog lepődni.

- Hát, kíváncsi leszek – mosolyodott el.

 Sehun jóval magasabb nálam. Eléggé fel kell nézzek rá, ha szeretnék neki mondani valamit. Mikor a múltkor is mellette álltam elég törpének éreztem magam. Igaz nálam mindenki magasabb. Hee is pár centivel. Ezzel a 160 centimmel elég kicsi vagyok.

 Már vagy egy 10 perce várjuk, hogy jöjjön ki a fülkéből. Jó, ez már túlzás. Megmondtam Sehun-nak, hogy egy pillanat és szólok neki. Tényleg, hogy tud Ennyit bájologni. Vagy több ruhát vitt volna be? Na, kíváncsi leszek. Oda értem a függöny elé, és beszóltam.

- Hee haladj már! Mit csinálsz te oda bent? Haladj, mert van egy meglepetésem.

- Jól van csak egy pillanat.

- Már vártam eleget. Gyere, már ki.

- Türelmetlen… Jó készen is vagyok.

Ki jött végre egy rózsás pulcsiba.

- Tök jól néz ki. De gyere mert már vár a meglepi.

- Megyek, megyek csak levetem a pulcsit.

- Most erre nincs idő. Amúgy is jól áll rajtad. Hagyjad – rángattam el magammal.

 Végre vissza értünk Sehun-hoz aki mosollyal az arcán üdvözölte Hee-t.

- Hee! Ő itt Sehun. De szerintem neked nem kell bemutatnom. Sehun ő itt a barátnőm Hee – mosolyogtam rájuk.

Szegény Hee úgy le volt sokkolva, hogy nem tudott megszólalni. Megböktem a vállát, de semmi válasz. Elkezdtem legyezni a kezemet az arca előtt. Semmi életjel.

- Ugye nem történt semmi baj? – kérdi aggódva Sehun.

- Nem dehogy. Te vagy a kedvence, és ezért akadt le. Ne aggódj, nincs semmi baj.

- Oh értem.

 Kis idő elteltével Hee is visszajött. Odarohant Sehun-hoz, és szorosan megölelte. Szegény Sehun azt sem tudta mi van. Én csak jót nevettem a jeleneten. Mikor már a szuszt is majdnem kiszorította belőle, akkor megfogtam Hee karját, és visszahúztam magam mellé. Elmeséltem neki, hogy Sehun V haverja, és nagyon jóban vannak. Hozzá tettem azt is, hogy múltkor a plázában őket láttuk.

 Egy hosszú beszélgetés után úgy határoztunk, hogy haza indulunk. Először Hee-t kísértük el. A házhoz érve megöleltem, és mondtam neki, hogy majd még beszélünk. Ketten maradtunk Sehun-nal. A házunkig érve elég hangulatos volt az út. Feltűnt, hogy sokat kérdezősködött Hee felöl. Például, hogy hány éves meg a hasonló kérdések. Én, mivel nem vagyok bunkó ezért megválaszoltam neki az összeset. Lehet, hogy megtetszett neki már első látásra? Lehet…no, majd kiderül mivel úgyis fognak még találkozni. Előre érzem. Sőt lehet, hogy nagyon is sokat. Közben megérkeztünk a házunkhoz.

 Elköszöntem tőle, és további szép délutánt kívántam. Beléptem a házba, és Rap Mon-nal és J-Hope-al találtam szembe magam.

- Ti meg hova mentek? – kérdeztem értetlenkedve.

- Hyung elküldött minket boltba, hogy vegyünk a sütihez hozzávalókat. Először én mentem volna egyedül, de aztán Mon is felajánlotta, hogy eljön velem.

- Értem. De, hát csak meg vannak itthon a hozzávalók.

- Ezek szerint nincsenek. Na, mindegy. Elmegyünk legalább hamarabb végzünk. Szia, Mitty! Sietünk haza.

- Sziasztok.

 Elköszöntem tőlük, és a konyha felé vettem az irányt. Egy kis kötényes Jin-t találtam ott. Elkuncogtam magam. Természetesen észre is vette.

- Min kuncogsz? – kérdezte mosolyogva.

- A köténykéden. Nagyon aranyos.

- Köszönöm. Most nem régen vettem. Veled mi újság? Mit szólnál hozzá ha, megnéznénk egy filmet amíg hazaérnek. Hiába mondják, hogy fognak sietni. Ismerem őket. Nem lesz belőle semmi.

- Hát igazából nincsen velem semmi. Megvagyok. És a filmezés egész jól hangzik. Lehívom a többieket is.

- Rendben. Addig beállítok valamit. Mit szeretnél nézni?

- Mit szólnál ha egy kicsit vissza mennénk gyerek korba ?

- Nekem oké. És melyik animációt akarod megnézni?

- Mit szólnál, ha inkább horror filmet néznénk? Most nem jut eszembe most semmilyen más film.

- Nekem oké. Nem tudom, hogy a többiek akarnak-e. De mondom nekem jó. És melyiket nézted ki?

- Hát az Annabelle-t néztem ki. Kicsit ijesztő, de remélem nem féltek.

- Én biztosan nem. A többiek már kérdésesek – nevette el magát.

- Ennek örülök. Na, de megyek, és szólok nekik.

 Felértem az emeletre. Először Kookie-hoz kopogtam be. Rögtön nyílt az ajtó, és egy kedves mosoly fogadott.

- Miben állhatok segítségedre? – kérdezte kedvesen.

- Nem kell semmi köszi szépen. Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem van-e kedved filmet nézni?

-Van, nagyon is. De stip stop. Lefoglaltam, hogy melléd ülök.

 Elnevettem magam, és mondtam, hogy 5 perc múlva legyen a nappaliban. Következett Jimin. Bekopogtam, és nyílt is az ajtó. Hogy, hogy ilyen hamar nyílt nála is az ajtó? Máskor perceket kell várni, hogy bejuthassak.

- De rég beszéltünk kicsi Mitty. Mond mit szeretnél?

- Van-e kedved filmet nézni?

- Persze. 5 perc, és lent vagyok.

- Pont akartam mondani, hogy addigra legyél lent. Olvasol a gondolataimban oppa.

 Erre mind a ketten elnevettük magunkat, és elindultunk az ellenkező irányba. Suga jött. Hozzá már benyitottam kopogás nélkül. Éppen öltözött át. Mitty te nem vagy normális! Miért nem kopogtál te lány? Elkezdtem csapkodni a fejem, hogy, hogy lehetek ilyen hülye. Totál pirosan csuktam vissza az ajtót. Pár percet még vártam, és nyitódott ismét az ajtó.

- Bocsi oppa, hogy nem kopogtam. Azt hittem nem csinálsz semmit.

- Ne aggódj nem történt semmi. Mit szeretnél? – mosolyodik el.

- Szeretnél filmet nézni?

- Igen. Hamarosan lent vagyok.

- Oké
Utolsónak V maradt. Nem tudom, miért hagyom szegényt mindig utoljára.

 Hozzá bekopogtam, mert nem akartam még egy olyan esetet mint az előbb. Nyílt az ajtó, és egy vigyorgó V állt a szoba küszöbén. Én csak csodálkoztam, hogy mi ez a jó kedv. Meg is kérdeztem.

- Miért vagy ilyen boldog. Mi történt?

- Ja semmi. Csak valahogy éreztem, hogy te vagy az, és fel akartalak vidítani. Sikerült? – kérdezte reménykedve.

- Igen –mosolyodtam el. –Sőt nagyon is.

- Ennek örülök. És miért jöttél?

- Szeretnél filmet nézni?

- Igen, de melléd ülök.

- Kook ül mellém, de ülhetsz a másik oldalamra.

- Rendben – láttam, hogy a mosoly lehervad egy kicsit az arcáról.

- Valami baj van?

- Nem nincsen semmi. Miből gondolod?

- Szomorú lettél egy csöppet.

- Én ugyan nem.

- Engem nem tudsz becsapni oppa – közelebb mentem, és megöleltem.

 Kikerekedett szemekkel nézett le rám. Pár percig így maradtunk utána elengedtem. Nagyon jól esett ez az ölelés. Olyan felszabadító volt.

 Megmondtam neki, hogy jöjjön le a nappaliba. Lementünk, és kényelmesen elhelyezkedtünk. Jin beindította a filmet. Nagyban néztük, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit.