12.rész

~Taehyung szemszöge~

 Úgy gondoltam szólok Mitty-nek, hogy jöjjön enni a sütiből, mert kihűl. Én már kóstoltam és nagyon finom. Micsoda remek szakács ez a Hyung. Főzhetne többször is, mert istenieket csinál. Kék színű muffint csinált a hideg napokra, és még egy hópehely formájú díszítés is volt a tetején. Nyaltam utána az ujjaimat.

- Ez isteni volt Hyung! – mondtam, miközben szopogattam le az ujjaimról a maradék sütit.

- Te voltál az első aki evett belőle. Mitty-nek ígértem, de nem tudom, hogy hol van. Megyek és szólok neki.

- Nem kell. Hagyjad! Majd én szólok neki. Te csak csináld tovább a dolgod.

- Hát jó. Mondjad neki, hogy nem szeretném, ha kihűlne.

- Oké megyek is.

 Kiléptem a konyhából, és a lépcsőt vettem célba. Felmentem rajta, és bekopogtam a szobájába. Semmi válasz. Erősebben kopogtattam, és még így sem volt semmi. Benyitottam, és senki nem volt bent. Sóhajtottam, majd becsuktam az ajtót. Kicsit gondolkodtam vajon hol lehet. Van egy sejtésem. Kook-nál… Elmentem a szobája ajtajáig, és oda is bekopogtam. Nem kaptam itt sem választ.
Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót, hogy jobban lássak. Nem hittem a szememnek. Mikor megláttam, hogy csókolóznak, hirtelen kirázott a hideg, attól függetlenül, hogy a lakásban jó meleg volt. Lefagyva néztem őket.

 Könnyek gyűltek szemembe, és ezt követően észrevettem, hogy Mitty meglátott. Gyorsan abba hagyták én pedig elindultam a saját szobámba. Léptek hangját hallottam magam mögött, de mire utolért volna addigra én már rég a saját kis világomban voltam.
Lerogytam az ajtóba, és éreztem azt, hogy hevesen kezdek sírni. A csalódottság elöntötte az egész testemet. Nem bírtam másra gondolni csak a arra.
Közben kopogtattak az ajtón. Nem nyitottam ki, mert nem volt kedvem találkozni senkivel.

 Mikor a kopogás alább hagyott, összeszedtem magamat felálltam, és félve kinéztem az ajtón, remélve, hogy nem találkozok senkivel össze a házból. Kiléptem az ajtón, és a fürdő felé haladtam. Gyorsan beléptem, és a mosdó fölé hajoltam.
Belepillantottam a tükörbe, és csak a pirosra sírt szemeimet láttam. Megmostam hideg vízzel arcom, ezután megtörölköztem. Elhatároztam, ha már itt vagyok le is tusolok. Az is frissít rajtam még egy kicsit, és legalább addig is lenyugszom. Megengedtem a vizet. Tettem fürdősót és tusfürdőt is bele. Beleültem, és nyakig belemerültem.
Mikor úgy éreztem teljesen kiáztam, kiszálltam, és felvettem a fürdőköpenyt.
Kinyitottam a fürdő ajtót, és a szobám felé vettem az irányt.
Bent leültem az ágyra, és azon gondolkodtam, mit vehetnék fel.
Úgy döntöttem, hogy egy fehér pólót veszek fel egy fekete felirattal. Átmegyek Mon-hoz, hátha van kedve valamit csinálni. Akkor jutott eszembe, hogy vásárolni mentek Hope-pal.

 Vissza akartam fordulni, de már késő volt. Mitty-t pillantottam meg magammal szembe. Tekintetünk összeakadt, és egy jó ideig így is maradt. Néztük-néztük, egymást, amíg a csendet lágy és kellemes hangja meg nem törte.

- Rég beszéltünk…

- Igen… Látom mész valahova – válaszoltam halkan.

- Igen. Hee, Sehun, Kook és én megyünk moziba.

- Értem.. Hát jó szórakozást. Szia.

- Szia

Elindultam az ellenkező irányba. Nem akarom Mitty-t látni. Ha meglátom felkavarodnak bennem az érzelmek. Jobb lenne, ha elmennék innen….

~Mitty szemszöge~

 Megkérdeztem Kookie-t, hogy mit szólna, ha moziba mennénk. Meglepetésemre egész gyorsan beleegyezett, aminek örültem. Elsiettem a szobába felöltözni. Közben eszembe jutott V. Nem akartam megbántani. Legszívesebben most oda mennék hozzá, és jó szorosan megölelném, csak nem tudom, hogy hol van. Szeretnék majd beszélni vele, és elmondani neki a történteket.
Mindeközben elértem a szobámig. Kinyitottam az ajtót, és a szekrényhez mentem.
Kiválasztottam egy szürke feliratos pólót. Mivel karkötőt nem nagyon szoktam hordani, ezért most úgy döntöttem feldobom egy kicsit avval a szettet. Egy fekete farmert vettem hozzá és egy fekete bakancsot. Feldobtam gyorsan egy kis spirált és egy kis szájfényt. Hát, nem sok, de most ez is megteszi.

 Kimentem a szobából, és V oppával találtam szembe magam. Szemünk összeakadt. Végignézett rajtam. Elég kínosan éreztem magam, és a csönd is még rásegített. Gyorsan megtörtem, hogy ne legyen már annyira ciki ez az egész.

- Rég beszéltünk…

- Igen…Látom készülődsz valahova

- Igen...moziba megyünk Hee, Sehun, Kook és én

- Értem…Hát jó szórakozást. Szia

- Szia

 Innen elváltak útjaink. Én mentem le az előszobába a tükörhöz, ő pedig tovább a folyosón. Szegény… Tudom, hogy rosszul esett neki az amit látott, de nem tehettem ellene semmit. Remélem nem haragszik nagyon rám.

 Közben leértem az előszobába. Nicsak kiket látnak szemeim! Hát, Hope és Mon oppa haza értek. Ilyen sokáig tartott volna a bevásárlás, vagy mi lett?

- Hogy, hogy csak most érkeztetek meg? – kíváncsiskodtam az éppen lepakoló srácoktól.

- Az a hülye pénztáros nem akart haladni. Mindig volt valami beszélhetnékje. Komolyan mondom, hogy engedhetnek ilyen embereket kasszához. Jártam már így, de akkor is ki idegelt a nő. Mikor végre kiszabadultunk a sorból, mentünk olyan gyorsan el onnan amilyen gyorsan csak lehet. A parkolóba menet persze mind a ketten idegesek lettünk és ott veszekedtünk azon, hogy ki vezessen. Végül persze én lettem a kiválasztott. Úton ide egy dugóba is belekeveredünk. Ott is álltunk egy másfél órát bőven. Valami baleset lett, mert egy motorost elütöttek. Végül most jön a legjobb. Kikerültünk a dugóból, erre kifogyott a benzin, és hazáig kellett gyalogolni a csomagokkal. Ennyi lenne röviden, hogy miért jöttünk későn – mondta idegesen Rap Mon.

- Hát ti aztán belekeveredtetek a sűrűjébe. De, az a lényeg, hogy itthon vagytok most már.

- Igen. Látom készülsz valahova. Hova mész? – kérdezte Hope.

- Ja igen. Hee, Sehun, Kook és én megyünk moziba. Azért öltöztem ki.

- Oh… Akkor lesz itt valami – kacsint rám Hope.

- Hát… Ne igyunk előre a medve bőrére.

- Gyere, Hyung! Adjuk oda a cuccot Jin-nek. De várj csak! Mintha sütött volna valamit. Lehet, hogy már készen van a sütivel?-mondta Rap Mon a konyhába menet.

- Bocsi srácok, de nekem mennem kell. Így is Kook-ra is kell várjak mert nincs még sehol.

- Rendben szia. Jó szórakozást – indeget Hope.

- Köszi.

Mielőtt szóltam Kookie-nak, felhívtam Hee-t, és megbeszéltem vele a találkozóhelyet. Ő persze semmit sem sejt arról, hogy Sehun is jön, de nem is baj. Tudom nagyon jól, hogy már egy jó ideje szerelmes belé, szóval ez is rá fog tenni egy lapáttal. Elmentem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, és bepötyögtem Hee számát. Hosszú sípolás, meghallottam álmos hangját.

- Szia Hee. Most keltél?

- Igen.

- Fel ébresztettelek? Ha igen bocsánat.

- Semmi baj. Mit szeretnél?

- Csak annyit, hogy van-e kedved eljönni moziba?

- Igen lenne. Mikor kezdődik a film?

- Nem tudom. De, lesz egy meglepetésem is.

- Mondd el mi az. Légy szíves. Tudod jól, hogy kíváncsi vagyok.

- Nem mondom! Majd megtudod – felelem titokzatosan.

- De, ugye ma?

- Igen ma. De, igyekezz, mert hamarosan ott vagyunk érted Kookie-val.

-Te jó ég! Mikorra értek ide? – sikítozott a telefonba.

- Aúcs! Ez fájt! Hamarosan. Az kb olyan 10-15 perc. Szóval haladj.

-Oké máris! – avval le is tette a telefont.

Felsóhajtottam, és felálltam az ülő helyről. Az emelet felé vettem az irányt, hogy szóljak Kook-nak, hogy induljunk, mert lekéssük a filmet. Ekkor Suga szólal meg a hátam mögül.

- Mitty!

- Igen oppa? – fordultam hirtelen hátra.

- Akkor mi lesz avval a közös délutánnal? - kérdezte.

- Nem emlékszem közös délutánra

- Pedig én teljesen úgy emlékszem mintha beszéltük volna. Na, nem baj. Ma délután ráérsz? 

- Lehet. Az a baj, hogy most moziba megyünk Kook, Hee, Sehun és én. Ha hamar vége lesz a filmnek, és korán haza érünk, akkor elmehetünk.

-Rendben. De, látom sietsz, ezért nem is tartalak fel. Nos, akkor délután majd. Csörögj rám, ha vége van a filmnek.

- Okés. De, mondom, ez csak akkor érvényes, ha hamar vége van.

- Tudom, tudom. Ne aggódj!

- Rendben, de most akkor mennék is. Szia, majd találkozunk. Kellemes délutánt.

- Nektek is szia.

 Hamar odasiettem a szobaajtóhoz, és résnyire benyitottam. Természetesen mit látok? Egy félmeztelen Jungkook-ot.
Egy másodperc alatt olyan vörös lettem, mint a rák. De én hülye! Miért nem kopogtam? Mindig szoktam kopogni, erre most nem? Na, jó ez is csak én lehetek. Gyorsan visszacsuktam az ajtót. Ha, jól hallottam meg hallotta. Miért ne? Jöjjek még jobban zavarba. Igaz. Nyílt is az ajtó, és ugyan az a félmeztelen Kook állt velem szemben, mint akit az imént láttam. Ő csak kedvesen mosolygott, ám mikor meglátta az arcomat felnevetett.

- Az én kis paradicsomom! Gyere ide! – húzott magához.

Ettől csak még jobban piros lettem. Most már nem paradicsom, hanem paprika. Egyre jobb. Minden olyan gyorsan történt, hogy időm sem volt visszavágni valamit. Mondjuk egy olyat, hogy „Nem vagyok paradicsom!” vagy valami hasonlót.
Közelebb bújtam hozzá, és megéreztem azt a kellemes illatát. Olyan jó illata volt, hogy legszívesebben a végtelenségig úgy maradtam volna. Drága Kookie! Miért vagy ilyen? Ennyire tökéletes. Ott, álltunk, mint két hering, és öleltük egymást.

- Sz-szerintem ezt n-nem itt k-kéne csinálnunk. A többiek még nem tudják, hogy mi együtt vagyunk. Kivéve V oppat. Ő tud rólunk – dadogok össze vissza.

- De honnan tudja? - kérdi ijedten.

- Múltkor, amikor csókolóztunk meglátott minket.

- Aha…értem… Nos majd kiderül mik lesznek a következmények, de addig is ne aggódj! Én itt vagyok melletted – hajolt le hozzám, és hosszan megcsókolt.

- Köszönöm. Na, de szerintem indulnunk kéne – fogtam meg a karját, és kezdtem a lépcső felé húzni.

- Várj egy kicsit, Mitty! Még póló nincsen rajtam.

- Ja hupsz! Tényleg. Gyorsan vedd fel, és indulás! Lent várlak!

- Oké. De készen is vagyok.

 Lent az előszobában jobban szemügyre vettem Kook-ot. Egy fehér ing és egy fekete csokornyakkendő volt rajta.

- Nem színházba megyünk, hogy így kiöltözz – nevettem el magam.

- Nem baj! Melletted jól kell mutassak.

- Ez aranyos, de vegyél fel mást.

- Már megyek is hölgyem!

Megint vártam rá, amíg készen lett. Várakozás közben Yaru-tól kaptam egy üzenetet, hogy kellemes hétvégét kíván. Jaj, Yaru! Miért vagy ilyen kedves? Egy ilyen kedves fiú úgy megérdemelne egy normális lányt maga mellé. Ne félj Yaru-kám. Mikor haza megyek, kerítek én neked barátnőt. Közben végre Kookie is készen lett.

Egy fehér póló, farmerdzsekivel meg egy sapkával.

- Na, ez már jobb. A másikban is jól néztél ki, de ez úgy valahogy Kookie-sabb. De, én mindenhogy szeretlek – mosolygok rá.

- Jaj, hát ez milyen aranyos. Én is szeretlek. Gyere, induljunk.

- Oké. Menjünk. Várj! Gyorsan szólok Jin-nek, hogy mondja már meg Mito-nak, hogy ne keressen, mert veled megyek moziba.

- Oké. De siess, mert sietnünk kell.

- Sietek.

Berohantam a konyhába, és elhadartam az egészet. Szegény, szerintem semmit sem értett belőle. Visszarohantam Kookie-hoz, és mondtam, hogy egy ideig menjünk már gyalog. Egy fejbólintással jelezte azt, hogy benne van a dologban. Rövid kis sétánk egészen Hee házáig nyúlt. Becsengettem, és vártam, hogy nyissák már ki az ajtót. Egy bő 5 perc várakozás után végre kinyílt az ajtó.

- Szia! Gyere, mert vár a meglepi – lehúztam mielőtt válaszolhatott volna.