7.rész

 V állt előttem. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Az örömtől, úgy megöleltem volna, hogy szegény alig kapna levegőt. Belülről nyugtattam magam, és próbáltam higgadtan beszélni vele.

- Nem emlékszel rám amúgy? – kérdeztem.

- Nem nagyon…De, várj mintha valahol láttalak volna. Csak nem tudom, hogy hol.

- Segítek. A plázában nem emlékszel, hogy egy lány bámult téged?

- De igen. Várjunk csak az te voltál? És én is elkezdtelek figyelni.

- Igen tudom – nevettem el magam. – Amúgy a többiek hol vannak?

- Ja ők majd később jönnek elintézni a dolgokat. Én meg eljöttem sétálni, de nem gondoltam volna, hogy beléd botlok. De nem is bánom.

- Ennek örülök. Viszont gyere menjünk be, mert kezd hideg lenni. Én meg megfagyok. Majd bent még beszélgetünk. Amúgy is itt van Mito, szóval tudsz vele is beszélni.

- Rendben. Menjünk.

 Bekísértem a házba, és rögtön a konyhát vettük célba. Köszöntem Kimito-nak, és szóltam, hogy itt van V.

- Na, ez így pont jó lesz. Gyere, ülj le és kezdhetjük is – bökött a székre. – De várj! A többiek hol vannak?

- Ők majd csak később jönnek. Én, azért vagyok itt hamarabb mert, elmentem sétálni, és találkoztam Mitty-vel.

- Értem. Akkor várjuk meg őket. Addig kérsz forró csokit? Most csináltam. – nyújtja a bögrét V felé. – Tessék Prücsök! Te is kapsz!

-Köszi. Addig én felmegyek a szobába. Fent megtaláltok.

-Mehetek veled? A fiúk majd úgyis csak később jönnek. Addig meg ne unatkozzak – kérdi a bögrét szorongatva.

- Hát…ha szeretnél akkor gyere – mondom zavartan. – Mito! Majd szólnál, ha itt vannak?

- Persze. Menjetek csak.

Felmentünk a lépcsőn, és a szobámat vettük célba.

- De cuki itt minden – vigyorodik el.

-Tesóm tervezte nekem. Nekem is nagyon tetszik.

 Lehuppant az ágyamon, és elterült. Miközben feküdt magához ölelte az egyik párnámat. Te jó ég Tae az én párnámat ölelgeti! Soha többet nem mosom ki az fix. Tae illatú lesz. Váááá…

~Taehyung szemszöge~

 Elég hideg volt, így siettem, hogy minél gyorsabban Kimito-hoz érjek. Indulás előtt, amúgy is hagytam üzenetet az asztalon, hogy ne keressenek, mert gyalog mentem. Remélem elolvasták. Mivel kezdett lehűlni a levegő siettem, amilyen gyorsan csak lehetett.

 Láttam, hogy valaki jön velem szembe, de mit sem törődve vele próbáltam elmenni mellette. Nagy sikeremre fellöktem, és ott ült a betonon. Mikor megláttam ki az elakadt a szavam. Mitty-t löktem fel. A nevét onnan tudom, hogy múltkor, amikor találkoztunk bemutatkozott. Szegény ott ült a földön. Remélem nem esett semmi baja. Segítettem felállni.

- Köszi szépen – köszönte meg segítségem.

- Nem esett semmi bajod? – kérdeztem aggódva. – Nem figyeltem oda, és nem láttalak. Bocsánat.

- Semmi bajom. És nem baj megesik az ilyen.

- Hazakísérhetlek ?

- Igen. Amúgy sem terveztem máshova menni.

- Hova mentél volna? – kérdem kíváncsian.

- Nagyon már sehova. Most érkeztem ide Szöulba szóval csak ilyen „felfedező” útra mentem.

- Értem

 A út nagyon jól telt. Sokat nevettünk, és beszélgettünk. Megérkezve a házhoz megköszönte, hogy elkísértem.

- Lehet egy kérdésem? – kérdi kíváncsian.

- Mond nyugodtan.

- Megtudhatom ki vagy?

- Biztosan szeretnéd tudni? – próbáltam takarni az arcom, nehogy észre vegye ki vagyok, mert tuti felismer.

- Igen biztos

 Vettem egy nagy levegőt, és lassan lehúztam a kapucnimat. A felénél megfogta, és lerántotta rólam. Lefagyva állt előttem, és próbált szóhoz jutni. Túl sok lett volna? Talán igen. A kezemet kezdtem el lengetni az arca előtt, de semmi reakciót nem kaptam. Gondolom próbálta lenyugtatni magát, amiért ekkora „sokk” érte. Megértem, hogy lefagyott, mivel nem minden nap találkozik az ember egy idollal. Egyszer csak megszólal:

- Nem emlékszel rám amúgy?

- Nem nagyon. – próbáltam tettetni, hogy dehogyisnem nagyon is emlékszem rá.

- Segítek. A plázában nem emlékszel, hogy egy lány bámult téged?

- De igen. Várjunk csak az te voltál? És én is elkezdtelek figyelni.

- Igen tudom.– neveti el magát. – Egyébként a többiek hol vannak?

- Ja ők majd később jönnek elintézni a dolgokat. Én meg eljöttem sétálni, de nem gondoltam volna, hogy beléd botlok. De nem is bánom.

-Ennek örülök. Viszont gyere menjünk be, mert kezd egyre jobban hideg lenni.

Bekísért az ajtón, és a konyhába vezetett. Kimito éppen csinált valamit, aminek isteni illata volt.

- Gyere, ülj le – szólt Kimito, és a székre bökött. – A többiek hol vannak?

- Ők majd csak később jönnek. Én, azért vagyok itt hamarabb, mert elmentem sétálni, és találkoztam Mitty-vel.

- Értem. Akkor várjuk meg őket. Addig kérsz forró csokit? Most csináltam – nyújtja a bögrét V felé. – Tessék, Prücsök! Te is kapsz!

- Köszi. Addig én felmegyek a szobába. Fent megtaláltok -mondja Mitty a bögrét fogva.

- Mehetek veled? A fiúk majd úgyis csak később jönnek. Addig meg nem akarok unatkozni– kérdem a bögrét szorongatva.

- Hát….ha szeretnél akkor gyere. – mondta zavartan. – Mito! Majd szólnál ha itt vannak?

- Persze. Menjetek csak.

 Felvezetett a szobájába, és megmutatott mindent. Beléptem oda, és rá is huppantam az ágyra. Elterpeszkedtem ott, és egy párnát magamhoz öleltem. De, pihe, puha párna. Mikor már itt lakunk, ezt el fogom kérni, és evvel alszok. Juj, de jó Mitty illata van. Mitty-nek olyan jó illata van. Legszívesebben egész nap szagolgatnám a párnát.

~Mitty szemszöge~

 Hamarosan ajtó kopogtatást hallottunk. V közben elaludt. Jaj, de aranyos amikor alszik. Most legszívesebben oda bújnék mellé, és ott aludnék.

 Kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam, és Mito szólt, hogy hívjam le V-t. Nem akartam felébreszteni hiszen olyan aranyos. De, hát muszáj. Felébresztettem, és álmos arccal kezdett nyújtózkodni.

- Gyere mennünk kell le. Itt vannak a többiek.

- Jó, jó megyek –ásította el.

 Megvártam az ajtóba. Mikor végre elkészült, együtt mentünk le a nappaliba. Mindenki nagy szemekkel nézett minket, hogy vajon mit csinálhattunk.

- Ti ugyan mit csináltatok ott fent? – kérdezte Kook tágra nyílt szemmel.

- Semmi olyat. Én aludtam egyet, amíg ti jöttetek. Mitty pedig megvárt – ült le Kook mellé V.

 Én Suga mellett kaptam helyet. Unalmasan hallgattam végig az egész beszélgetést, ami volt vagy 1 órás. Majdnem elaludtam.

- Akkor holnap jöhettek is. Ha gondoljátok – mondja Kimito Rap Mon felé fordulva.

- Rendben. Szerintem jó a holnap – szólal meg Rap Mon.

- Oké akkor ezeket is megbeszéltük. Mindenkinek van külön szobája. A részleteket, majd holnap alaposabban megbeszéljük – mondja Kimito.

6.rész

 Közeledtem feléjük az arcuk, pedig kezdett kirajzolódni. Ezt nem hiszem el! Most csak káprázik a szemem? Tuti, hogy nem igaz amit most látok. A BTS a házunk előtt. Ez lehetetlen. Próbáltam, hogy ne vegyen észre senki főleg ne a bátyám. Akár milyen óvatosan is lépkedtem persze, hogy meghallotta. Komolyan olyan hallása van, hogy hihetetlen. Nekem is jól jönne néha az olyan. Főleg, amikor apa szól nekem, és meg sem hallom. Ilyenkor csak azt hallom, hogy „Miért nem vagy olyan mint a bátyád?!”. A tesómmal két külön személyiség vagyunk, de ez így van rendjén. Én elvagyok a saját kis világomban. A bátyám egy hebrencs „idióta”. Persze, hogy észrevett, és jött felém.
-Hát itt vagy, Prücsök!

 Mielőtt vissza köszönhettem volna, addigra elhúzott magával, és a fiúk elé állított. Ott álltam mint egy darab fa, és meg sem mozdultam. A lábam elkezdett remegni.

- Nyugi Mitty nincs semmi baj! – mondogattam magamban.

- Srácok! Ő itt a kishúgom, Mitty –mutat be a bátyám.

- Szia örülünk, hogy meg ismerhetünk. Ezt vedd úgy, hogy mindenki nevében mondtam – mosolyog rám Rap Mon.

- É-én is ö-örü-lök… – alig jöttek ki a szavak a számon.

 Bátorságot vettem magamon, és megmozdultam. Muszáj bemennem a lakásba leülnöm, és felfognom, hogy most mi történt. Lépésre emeltem a lábamat, és futásnak eredtem. Gyorsan oda böktem egy „Sziasztokot!” már amennyire ki tudtam mondani. Beérve a lakásba bevágtam magam után az ajtót, és leültem mögé. Kikerekedett szemmel néztem magam elé. Lassan feldolgoztam, hogy tényleg a BTS-t láttam. Pár perces gondolkodás után óvatosan felkeltem, és felmentem a szobába. Összeszedtem a pizsamámat, és a fürdőbe igyekeztem. Vettem egy langyos habfürdőt. Miután készen voltam megtörölköztem, és felvettem a pizsamámat. A fogamat is megmostam.

 Kimentem a fürdőből, és a bátyámmal találkoztam a folyosón. Éppen a szobája felé igyekezett. Bementem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Egy ideig ott terpeszkedtem az ágyon, amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes.

- Hoztam vacsorát.

- Nem vagyok éhes köszönöm.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze bátyus.

- Miért rohantál el ?

- Hát ez bonyolult. Ugye megérted?

- Igen, de van egy bejelenteni valóm.

- És mi lenne az?

- Ide fognak költözni. Azért, mert a menedzserük lettem. Egyrészt könnyebben is megtudjuk beszélni a dolgokat, más részt pedig, minden nap láthatod őket. Holnap megbeszéljük. Jó éjt. Szia húgi - fordult ki az ajtón.

- Neked is jó éjt. Hogy mit mondtál?! – kérdeztem, de már hiába.

Befeküdtem a paplan alá, és nem kellett sok, hogy elaludjak.

 Másnap reggel, frissen és üdén keltem ki az ágyból. Álmosan battyogtam el a szekrényig, ahonnan egy fekete fehér színű mintás pólót vettem fel, vele együtt egy fekete szoknyát, és alá fekete harisnyát.

 Lementem reggelizni, amikor Mito éppen telefonált. Leültem az asztalhoz, és csendben vártam, hogy leüljön mellém. Szépen megterített. Sokáig még ott ültem, és figyeltem, hogy mikor fejezi be a telefonálást. Fél órát vártam, mire meguntam az egészet. Felálltam, és már éppen indultam volna a saját dolgomra, amikor megfogta a csuklómat, és vissza ültetett. Durcásan összefont karral ültem a széken, és megint vártam, hogy végezzen. Kis idő után végre abba hagyta a telefonálást, és jött reggelizni. Leült velem szemben.

- Jó étvágyat! – mondom.

- Neked is jó étvágyat! – köszöni meg tele tömött szájjal.

 Mikor befejeztük a kaját felálltam az asztaltól, és a kijárat felé vettem az irányt. Az ajtóban Mito még megállított.

- Hova mész Prücsök?

- Elmegyek sétálni. Jól esne most egy kis friss levegő.

- Rendben. De, ne maradj sokáig.

- Oké.

 Kiléptem a lakásból, és indulásra készen álltam. Elindultam a „felfedező” utamra. Sokáig még bandukoltam, amíg el nem értem egy parkig. Eszembe jutott, amikor Yaru-val sétáltam otthon. Tovább mentem, és egy ruha boltnál kötöttem ki. Bementem, amikor egy nő köszönt nekem. Mosolyogva vissza köszöntem neki.

- Mit adhatok, kisasszony?

- Egyenlőre még nézelődöm.

- Rendben. Majd szóljon, ha kell segítség – mondja.

 Körül néztem a boltban. Szebbnél, szebb ruhadarabok akadtak a kezembe. Sokáig elidőztem a boltba, végül nem vettem semmit.

- Köszönök szépen mindent. Viszlát!

 Kimentem a boltból, és tovább sétáltam. Nem jártak sokan az utcán. Szinte csak én voltam egyedül. Ez érthető, hiszen a város szélén lakunk. Laknak ugyan, de ilyen időbe az emberek nem mozdulnak ki a lakásból. Komolyan én vagyok az egyetlen itt. Vagy mégsem? Egy srác közeledik felém. Kapucni van rajta, így nem látom az arcát. El akart haladni mellettem, de véletlenül nekem jött. Elestem, és ott ültem a hideg betonon. Segített fel állni.

- Köszi – köszöntem meg.

- Sajnálom nem láttalak. Nem, esett bajod?

- Kutya bajom. Azon kívül, hogy fáj a fenekem nincsen semmi.

- Tényleg sajnálom. Nem szándékos volt. Hazakísérjelek?

- Ha szeretnéd akkor nyugodtan. Amúgy sem tervezek több helyre menni.

- Hova mentél volna? Ha szabad kérdezni.

- Nagyon már sehova. Most érkeztem ide Szöulba, szóval csak ilyen „felfedező” útra mentem.

- Értem – mondja.

 Sokat beszélgettünk hazáig. Megérkezve a ház elé megköszöntem, hogy elkísért.

- Lehet egy kérdésem? – kérdeztem kíváncsian.

- Mond nyugodtan

- Megtudhatom ki vagy?

- Biztos szeretnéd tudni? – kezd titkolózni.

- Igen

- Rendben akkor megmutatom

 Lassan kezdte lehúzni a kapucnit a fejéről. A kíváncsiságtól majd kibújtam a bőrömből. „Húzd már le! Húzd már le!” mondogattam magamban.

Mikor már a felét lehúzta akaratom ellenére odanyúltam, és lerántottam róla. Le dermedve álltam előtte, és csak néztem, és néztem.

5.rész

 Hívtam gyorsan egy taxit. Utána Hee-vel is megbeszéltem, hogy hol találkozzunk. A bevásárló központot szemeltük ki mind a ketten. Mondtam a taxisnak, hogy oda vigyen. Pár perces út volt, nem több. Megérkezve, rögtön kiszúrtam Hee-t a lila hajával. Oda rohantam hozzá. Közben a taxis is utánam szól, hogy hol marad a pénz. Gyorsan kifizettem, és megöleltem Hee-t.

- Nos, és mi a mai program? – kérdeztem kíváncsian.

- Úgy gondoltam, hogy vásárolgatunk. Mit szólsz?

- Szuper! Menjünk!

Bementünk a bevásárlóközpontba, és boltok tárháza terült elénk.

- Wow! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy. Te vagy az idegen vezető. Én nem ismerek itt semmit, és senkit – mondtam felé fordulva.

- Jó, jó tudom. Gyere megmutatom a kedvenc boltom. – megfogta a csuklóm és magával húzott.

Az egész délelőttöt vásárlással töltöttük. Rengeteg ruhát vettünk.

Az én darabjaim:

Hee darabjai:

 Nagy bevásárlás után elmentünk, és megittunk egy-egy forró csokit. Ültünk az asztalnál, és beszélgettünk. A beszélgetés közepén tartottunk, amikor körül néztem az asztaloknál, és megláttam azt a személyt, akit láttam a reptéren.
De, de hiszen ez V a BTS-ből. ÚRISTEN!! NE, NE, NE. Akkor, azért volt olyan ismerős. Ezt el sem hiszem. V… itt … mellettem... pár... méterre. Nem, ezt nem hiszem el. De, nem egyedül van. Ül vele szemben valaki. De ki? Annyit látok, hogy szőke a haja. De, végképp nem tudok rájönni ki lehet az. Na, mindegy.

 Visszatérek V-re. Nincs rajta szájmaszk, meg napszemüveg. Hogy hogy? Hiszen felismerhetik. Nem értem, de jól van. Az a lényeg, hogy így jobban látom az arcát. Egyszer csak elbambultam, és akaratomtól függetlenül elkezdtem figyelni. Természetesen mint, ahogy várhattam is észrevette, hogy nézem. Gyorsan lehajtottam a fejemet, hogy ne lásson meg, de már késő volt. Észrevett.

 Bámulásomból Hee zökkentett ki.

- Mitty itt vagy? Figyelsz te rám? Hahó! – kezdte lengetni a kezét az arcom előtt.

- Nézz óvatosan hátra. Ott van V a BTS-ből. Ezt nem hiszem el . Úristen.

- Hol nem látom! – mondta emelt hanggal.

- Pszt! Csönd legyen! Így is észre vett.

- Bocsi. De tudod, hogy nekem nem a BTS a kedvencem, hanem az Exo. Áh az Exo…Hunnie. Az én kis Hunnie-m. Ha ő ülne ott, én oda rohannék, és elkezdeném ölelgetni.

 Miközben ezt beszéltük vissza néztem, de már nem láttam. Hova lett már megint? Hiába kerestem a tekintetemmel sehol sem találtam. Eltűnt. Mire megtaláltam volna, elindultunk haza fele, mert kezdett sötétedni.

- Eljössz egy kicsit hozzánk? Anyáék nincsenek otthon. Színházba mentek – mondta Hee.

- De, csak egy keveset maradok. Haza kell érjek időbe. Kimito így is számon kér majd.

- Rendben. Akkor inkább menj haza. Majd máskor eljössz. Szia, jó éjt – ölelt meg.

- Szia, neked is. Remélem nem baj.

- Dehogy baj! Nyugi.

- Akkor megnyugodtam. Szia – köszöntem el végül.

 Úgy határoztam, hogy gyalog megyek hazáig. Fülhallgatóval a fülembe baktattam haza. Az utcánkba érve megláttam Kimito-t. Vagyis úgy nézett ki mint Kimito. 7 srác állta körbe. De kik lehetnek azok?

4.rész

- Mitty gyere már, mennünk kell! – kiált nekem Kimito.

- Jól van megyek -kiáltottam, amint elindultam visszafele.

 Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon ki a franc lehet. Úgysem tudom már meg, mert Szöul hatalmas, és nem fogom én keresgélni ebben a nagy városban. Arra nem vesz rá senki.

 Kiértünk a reptérről, és elmentünk a kocsiig. Beültünk, engem pedig hátra ültettek. Ott kuksoltam a sötét, hátsó ülésen. Mivel nem tudtam mit csinálni, ezért zenét kezdtem hallgatni. A BTS-től az I Need U-t hallgattam. Nagyon szeretem azt a számot. Annyira megnyugtató és kellemes. Közben néztem ki az ablakon, és a várost bámultam. Bambulásomból a kocsi csikorgása zökkentett ki. Megálltunk.

- Szia, Hee jó éjt! Majd tartjuk a kapcsolatot – köszönt el Kimito.

-Sziaaaaa, Hee! Jó éjszakát! Majd írok neked, ha hazaértem – gyorsan kiszálltam a kocsiból egy ölelésre.

- Rendben – kaptam egy mosolyt válaszként.

 Visszaszálltam, de most előre ültem, mert semmi kedvem nem volt megint egyedül ott hátul ülni, és nem csinálni semmit. Nem sokat mentünk, és Kimito megállt egy nagyon szép ház előtt.

- Miért álltál meg? – kérdeztem.

- Majd megtudod! – kezdett titkolózni.

Fúú, de utálom amikor titkolózik. Olyankor nem lehet vele beszélni.

- Gyere már Lajhár! Nem várok itt egész nap! – mondja a kocsi csomagtartójánál állva.

- Nem vagyok Lajhár! – vágtam vissza.

- Jaj, tudod, hogy szeretlek te kis buta! – ölelt meg.

 Megfogtam a bőröndömet, és cipelni kezdtem a bátyám után. Elértünk az ajtóig, ahol már lihegtem a fáradtságtól.

- Jaj, de béna vagy! Add ide! – mondta szigorúan, de mintha egy mosolyt is láttam volna ékelődni mellé.

Igen, a bátyám gonoszkodik velem, de nagyon szeret. Én is szeretem őt. Nem is tudom mit kezdenék nélküle.

- Gyere már Lajhár!

- Most szeretném elmondani utoljára. Nem! Vagyok! L-A-J-H-Á-R!!!

- Nekem mindig az maradsz Prücsök!

- Milyen neveket találsz te még ki? – nevettem el magam.

- Na gyere mutatok neked valamit

Beértünk az előszobába. Viszonylag átlagosnak tűnt.

- Szép az előszoba – mondtam közömbösen.

- Igen, de most jön a legjava – megint kezdett titkolózni.

Ezután következett a nappali. Hatalmas volt.

- Ez hatalmas! WOW! – ámuldoztam.

- Ugye? És ez, még semmi.

Következett a konyha.

- Nem találok szavakat! Nagyon szép!

- Na, de gyere. Megyünk tovább – rángatott el .

Innen át lehetett látni az étkezőbe.

Felmentünk az emeletre, ahol megmutatta, hogy található a fürdőt.

Ezek után a szobák következtek. Először a sajátját mutatta meg.

- Ez nagyon szép! – huppantam le az ágyra.

- Ugye? Nekem is nagyon tetszik. Nézz ki az ablakon – bőkött az ablakra.

- Majdnem egész Szöul látszik. De, hogy, amikor kertes házban laksz?

- Ez egyszerű. Domboldalon lakom.

- Ja értem.

- Na, de gyere megmutatom a vendég szobát utána, pedig lesz egy meglepetésem.

Következett a vendég szoba.

- Ez se semmi. Nagyon szép ez a lakás.

- Igen tudom. Ezen kívül van még 6 szoba.

- Minek ?

- Na, az tényleg titok. Egyszer majd megtudod – kacsintott rám.- És, most jön a meglepetés. Csukd be a szemed.

 Kivezetett a szobából, és pár lépést tettem. Egy küszöböt éreztem a lábam alatt. Ebből arra következtettem, hogy egy másik szobába vezetett.

- Mostmár kinyithatod. – mondta.- Ez itt a te szobád. Itt fogsz lakni.

Egyszerűen nem jutottam szóhoz. Nem találtam a szavkat.

- E..e…ez egy-egyszerűen…….Csodálatos!!! – sikkantottam fel, és lehuppantam az ágyra.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog.

A szoba így nézett ki:

 Kaptam egy laptopot is hozzá. De, hát hoztam az enyémet, akkor minek? Nem baj akkor a sajátomat elteszem a kosárba. Majd egyszer még jól jöhet. Szegény laptopot most eldobtam. Szegény….

- Most hagylak, hogy öltözz át. Nemsokára gyere le enni. Készítek neked valami finomat – avval elment.

 Úgy tettem, ahogy mondta. Átöltöztem egy farmergatyába. Mellé vettem fől egy lilás színű pólót, és egy szürkés színű kardigánt.

Lementem a hosszú lépcsőn. Leérve bementem a konyhába. Leültem a bárpulthoz. Kimito rögtön meg is fordult egy Rilakkumás szendviccsel és tejeskávéval.

- Ezt nem birom meginni se megenni. Túl aranyos ahhoz.

- Jaj, dehogynem. Majd még készítek neked ilyet.

- Na, jó megeszem, és meg is iszom. De nem szívesen – fújtam fel az arcomat, mintha be lennék duzzogva.

- Ne, duzzogj, mert nem engedlek, akkor sehova!

- Hova mennék?

- Hát, Hee kérdezte, hogy elmész-e vele a városba. Körbe néznétek.

- Nem is hangzik rosszul. Rendben megyek. Majd visszahívom.

- Rendben. Siess haza! Amúgy, ami a sulit illeti. Magántanuló leszel, de majd félévkor vizsgáznod kell.A magántanuló annyit jelent, hogy…… - nem engedtem neki, hogy befejezze a mondatot.    

- Oké zsoké értem. Szóval magán tanuló leszek. Oké. Elmentem. Majd jövök. Szia!

 Felrohantam a lépcsőn, és átöltöztem utcai cuccba. Felvettem egy fehér színű inget, egy rózsa mintás szoknyával. Cipőnek egy fehér szandált vettem fel. Belepakolásztam a kis táskámba, és útnak indultam. Hosszú hajam a lépcsőn lejövet lobogott, úgy rohantam.

- Majd jövök. – kiáltottam Kimito-nak.

- Rendben, de ne sokáig.

Ezt már alig értettem, mert az ajtóban voltam.

3.rész

 Álmosan keltem ki az ágyból. Ránéztem az órára, és 14-et mutatott. Elaludtam volna? Ekkor jutott el az agyamig, hogy nekem repülőm van. Te jó ég el fogok késni!!! 16-kor indul majd a gépem, és két órám van, hogy oda érjek.

 Ez is csak én lehetek. Nagyon jó! Gyorsan felkeltettem apát, majd összekapkodtuk magunkat. Felöltöztem. Felvettem egy fehér blúzt egy fekete dzsekivel. Hozzá, egy fekete nadrágot, és a derekamra egy kockás inget kötöttem. Hajamat, mint mindig kiengedve hagytam. Komolyan, hogy lehetek ilyen béna? Remélem még elérem. Kutyafuttában dobáltam össze a cuccaimat. Nadrágok, pólók, alvótárs, laptop, neszeszer, rajz cuccaim, pulcsik, pizsamák, fehér neműk, töltő és füllhallgató. Apa mondta, hogy kivisz a reptérre. Innen vagy 1 óra, mire odaérünk. Útközben megettem a reggelimet is. Beértünk a reptérre. Nagy nehezen, előkotortam a jegyeket is. Elköszöntem apától, és rohantam a repülőre.

 A csomag csekkolásnál várni kellett bőven. A kézitáskámat magamnál hagytam. Elővettem a jegyeket, és megnéztem, hogy hova szólnak. 14B. Belülről mellém egy fiatal lány ült, a másik oldalamon egy fiatal nő. Körülbelül olyan 24-25 éves lehet. A lány pedig velem egy idős. Közben mondtak valamit a hangosbemondóba:

„Tisztelt utasaink! Kérem foglalják el helyeiket! 5 perc múlva indulunk!”

Út közben úgy határoztam, hogy úgyis Hirosimán szállok le, így körbe nézek egy kicsit a boltokban a reptéren. Egyébként is, majd csak holnap reggel 8-kor indul a Szöul-i gép.

 Körülbelül az út felénél járhattunk ,és bealudtam. Arra keltem, hogy a gép éppen leszáll. Beláttam egész Hirosimát. Nagyon szép volt.

 Megérkeztünk a reptérre. Elmentem a csomagomért a szalaghoz, levettem a pandás bőröndömet, és útnak indultam körül nézni. Az egész reptéren majdnem mindenütt csak boltok voltak. Mindegyikbe bementem nézelődni.

 Éppen egy plüssös boltból jöttem ki, amikor hirtelen megláttam egy nagyon ismerős alakot. Csak egy pillanatra. De honnan ismerős? Na, mindegy. El is viharzott. Nézelődtem tovább. Egyszer csak nem figyeltem, és neki mentem valakinek. Egy velem egykorú srácnak. Szegény el is esett. Segítettem neki felkelni.

- Jaj úgy sajnálom. Nem direkt volt. Csak elbambultam, és nem az utat figyeltem. Tényleg bocsi – mentegetőztem.

- Semmi baj megesik az ilyen. Ne aggódj nem történt nagy baj – mosolygott rám kedvesen.

 Hosszasan beszélgettünk. Megtudtam, hogy ő itt él Japánban, csak a haverját várja.

- És te mi járatban erre felé? – kérdezte.

- Hát én Szöulba igyekszem. Csak mivel holnap indul a gépem, ezért itt kell maradjak ma éjszaka – mondtam.

- Látom nem itteni vagy. Honnan jöttél?

- Magyarországról. Ott lakom az édesapámmal, és most a bátyámhoz megyek.

- Aha értem. Nem bánod, ha itt maradok veled?

- Dehogy bánom! Legalább nem unatkozom – mosolyogtam vissza.

Az éjszaka folyamán többször is eszembe jutott, hogy ki volt az az ismerős alak, akit ma láttam. Sokáig ezen rágódtam, de végül bele aludtam.

_MÁSNAP REGGEL_

 Felkeltem, de a srác nem volt mellettem. Vajon hova tűnt?
Pár perccel később, megpillantottam, amint két pohár kávéval tér vissza.

- Tessék! Látom még álmos vagy, hát itt egy kis kávé, hogy felébredj – avval átnyújtotta a poharat.

- Köszönöm szépen! – szürcsöltem bele a meleg kávéba.

 Lassacskán eltelt az a pár óra amennyit várakoznom kellett. Elköszöntem újdonsült barátomtól, és a következő gépet vettem célba. Felszálltam a repülőre, és az el is indult. Szerencsére az útnak ez a fele rövidebb, mint amennyit ide jöttem. Teltek az órák, és én még mindig utaztam. Kínomban legszívesebben most kiszálltam volna. Jaj, mikor lesz már vége? Ezután a gondolatmenet után a hangosbemondó szólalt meg:

„Kedves Utasaink! 10 perc múlva leszállás! Kérem kapcsolják be biztonsági övüket! Köszönöm!”

Bekapcsoltam, és éreztem ahogyan a gép lefele száll. Leszálltunk, és végre kiszabadultam a vasszerkezetből. Friss levegő. VÉGRE!

- Annyeong Korea! – mondtam magamban.

 Persze itt is elvették a csomagomat a felszállás előtt. Elmentem megint a szalaghoz. Itt most sokkal többen álltak, mint Hirosimán. Úgy álltunk ott mint a heringek. Alig kaptam levegőt, de odaértem a cuccomhoz, és kikászálódtam a tömegből. Elkezdtem sétálni a boltok között. Itt is rengetek volt. Csak egy a baj, nagyon drága minden. Nem baj, úgy is lesz bőven időm vásárolni. Hee-vel, amúgy is tervezek menni.

 Mentem a kirakatok között, és nézelődtem, amikor megláttam a távolban két ismerős alakot. Az egyik nagyon magas volt. Nálam kb 10-15 cm-vel magasabb. A másik pedig velem egy magas. Talán kicsivel magasabb.

 Közelebb mentem, és elkezdtek rohanni felém. Hát, ki más is lett volna, ha nem Kimito és Hee.

- Jaj, csak, hogy megérkeztél! Azt hittük már sosem érsz ide – mondja Kimito.

- Ha el is vesznék, titeket így is-úgy is megtalálnálak. – nevettem el magam.

- Mitty! De rég láttalak. Hogy vagy? – kérdezte Hee.

- Most már nagyon jól. Eddig is jól voltam de most még jobban vagyok mert itt lehetek veletek – öleltem meg drága barátnőmet.

 Ez után ráugrottam a bátyámra, aki majdnem elesett.

- Hé, egy kicsit óvatosabban! – nevetett fel.

 A nagy ölelgetésben furcsa érzésem lett. Olyan, mintha figyelnének. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Kis idő elteltével megint megláttam azt az alakot, akit Hiroshimán. Most már tényleg felkeltette az érdeklődésemet. Ki lehet az tényleg? Nagyon piszkálta a fantáziámat. Úgy láttam mintha egy boltba ment volna be. Elkezdtem követni.

- Mitty hova mész? – kérdi Hee.

- Hugi gyere vissza! – ordítja Kimito utánam.

- Egy pillanat el kell intéznem valamit! – kiáltom hátra.

Az ismeretlen alak nyomába eredtem, de nyoma veszett.

-A francba! Hova tűnt? – mormoltam magamban. 

2.rész

- Szia, Yaru! – öleltem meg egyetlen fiú barátomat.

- Na mit szeretnél csinálni? – kérdezte kíváncsian.

- Igazából be szerettem volna jelenteni valamit – mondom neki zavartan. Most, hogy mondjam el neki, hogy kimegyek Koreába, és egy ideig nem is tervezek visszajönni.

- Ömm….khm… Mitty itt vagy? Mit szerettél volna kérdezni? – kérdezte meg végül.

- Yaru ezt most nehéz lesz. Lehet megutálsz emiatt – mondtam neki szomorúan.

- Téged? Ugyan soha! Nekem te vagy az egyik legjobb barátom Min Hee mellett. Ugyan miért utálnálak meg?

- Kint fogok egy ideig élni Koreában… - nyögtem végül ki.

- Micsoda?! – kérdezi felemelt hangnemben.

- Jól hallottad. Kint fogok egy ideig élni. Nem akartalak megbántani. Sajnálom, de nekem ez fontos. Találkozhatok 4 év után Kimito-val és Hee. Meg persze, ha szerencsém van akkor a BTS-el is. Életem álma válna valóra.

- Nem haragszom. És nincs mit sajnálni. Örülök, hogy boldog vagy. Szeretlek így látni. Olyan megnyugtató. – mondja egy erőltetett mosoly mögött.

- Biztos nem haragszol? - kérdem reménykedve.

- Nem dehogy. Mondtam, örülök, ha boldog vagy. Akkor én is az vagyok.

- Jaj, Yaru! Annyira kedves vagy. Egy ilyen fiúnak miért nincsen barátnője? – kérdeztem, és megöleltem.

- Sajnos az ilyen fiúkra mint én, már nem buknak a csajok. Ők a „rosszfiúkért” vannak oda. Én meg nem vagyok az a fajta.

- Értem… Hidd el, majd találsz egy hozzád hasonló lányt – mosolyogtam rá.

 Válaszként én is egy mosolyt kaptam. Örültem, hogy újra mosolyog. Előbb szomorú volt, és olyan rossz így látni. Hosszan sétáltunk a parkban. Rengeteget beszélgettünk. Szinte mindenről. Nagyon jól elvoltunk. Felajánlotta, hogy hazakísér.

-És mikor indulsz holnap? – kérdezi a házunkhoz érve.

-Olyan 10 óra körül – mondtam egy sóhajtást követően.

-Értem. Én most elköszönök. Jó éjt, Mitty. Remélem hamarosan látjuk újra egymást.

-Ebben az egyben biztos vagyok, hogy igen – öleltem meg búcsúzóul. – Neked is jó éjt, Yaru!

 Bementem a házba, és a kanapéra lehuppantam. Elnyúltam, majd bekapcsoltam a TV-t. Sok minden nem történt ma de nekem mégis sok volt. Nem sokat néztem aztán a TV-t mert elmentem fürdeni és ki kellett kapcsolnom. A vízzel teli habfürdős kádba beleülve ellazultam. Gyorsan lemosakodtam és pizsamát vettem. Az ágyba bebújva a BTS-en gondolkodtam. Jaj Istenem el sem hiszem! Megyek oda ahol ők laknak. Nemsokára mély álomba szenderültem.

1.rész

 Reggeli kómás fejjel mentem le reggelizni az étkezőbe, mivel éjszaka szinte semmit sem aludtam. Csak apa volt itthon, mert tesóm már 4 éve kint él Koreában. Kezd egy kicsit hiányozni már, a sok hülyesége. Meg alapból ő maga.

 Ezeket gondoltam el magamba, miközben lementem a hosszú lépcsőn. Apa, már lent várt a reggelivel. Nagyon jól esik, hogy törődik velem, de néha az idegeimre megy vele. 

- Jó reggelt Apa! - köszöntöm álmos arcommal.

- Neked is jó reggelt! Hogy aludtál?

- Hát, kicsit nehézkesen, de azért valahogy végül elaludtam - mondtam végig a mondatot, egy ásítás és nyújtózás között.

- Gyere egyél

 Leültem az asztalhoz, és elvettem egy szelet kenyeret. Megkentem gondosan vajjal, majd tettem rá mézet is. Hmmm…De régen ettem már mézes kenyeret.

 Később, mikor már a reggeli felénél tartottunk, elkezdett valamiről beszélni, de nem nagyon figyeltem rá. Ám, amikor meghallottam a „barátnő” szót, felkaptam fejem.

- Apa mit mondtál?- kérdeztem vissza értetlenül. Majdnem félrenyeltem.

- Végre sok év után találtam valakit magam mellé. Nagyon kedves. Egyszer megismerhetnétek egymást - vigyorgott rám.

- Hát… majd egyszer talán - próbáltam erőltetni magamra egy mosolyt. Kisebb nagyobb sikerrel.

 Közben megettem a kenyeremet, és éreztem, ahogy tele van a hasam. Jaj, majd szét pukkadtam.

- Köszönöm szépen! Finom volt - álltam fel az asztaltól, és célba vettem a fürdőt.

 Elmentem fogat mosni, és tiszta fogkrém lettem. Elkuncogtam magam, ezt követően pedig, gyorsan lemostam. Kifele mente láttam apát, amint közeledik felém. Pár másodperc múlva el is ért hozzám, majd átadta a telefont, és vissza sietett pihenni. 

- Halló! Kimito te vagy az? - kérdeztem.

- Hej! Szia, húgi! Mi újság otthon? Van egy jó hírem - mondja rekedtes hangján.

- Áh nincsen semmi különös. Veled mi újság? Mit mondtál? Van egy jó híred?

- Igen!

- Mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

- Mit szólnál, ha kijönnél ide hozzám Koreába? - tette fel a kérdést nyugodt hangnemben.

- Hogy mit? Kibújnék a bőrömből! Nagyon izgatott lennék, és elmondanám ország világnak, hogy Koreába megyek, vagy most csak viccelsz velem?

- Én ugyan miért viccelnék? - nevette el magát.

Csak most fogtam fel, hogy mit mondott.

- Te jó ég!!!! Megyek Koreába!!! - sikítoztam a telefonba - Találkozok Hee-vel. 

- Örülök, hogy örülsz, viszont most mennem kell. Roamingban vagyok. Hamar lefogy a pénz. Jó éjszakát, majd estére. Ma már nem hívlak titeket - mondta. – Jaj, majd elfelejtettem! Múlt héten tettem fel a repülőjegyeket. Mivel, átszállással jössz, ezért kettőt találsz majd benne. Ja még valami. Holnap a 16-kor indul egy járat. Majd meglátod hol kell átszállni.  Szia majd találkozunk. – köszönt el és letette a telefont.

 Egész délután fel voltam pörögve, a holnapi nap miatt. Hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy ezt is megértem? Hiszen még csak 19 éves vagyok akkor, hogy jöhetnek ilyen gondolataim, hogy "ezt is megértem"? De ekkor eszembe jutott valami.

- De hát apával mi lesz akkor? – morfondíroztam magamban. – Biztos nem lesz semmi. Hiszen itt van a barátnője. Ő majd vigyáz rá. Melegen ajánlom neki.

 Gondolatmenetemet a szobám ajtaja szakította meg. Apa volt az.

- Hallottam, hogy örültél valaminek. Mi volt az?

- Képzeld! Megyek Koreába és láthatom majd a BTS-t, ha szerencsém van – áradoztam róluk. – Oh…. 

- Jaj ne kezd megint –nevetett. – De várjunk csak. Hova mész te?

- Hát Kimito-hoz. Ki Koreába. Nála fogok lakni. De, Hee is kint lakik. Vele is tudok majd találkozni.

- Ja jó rendben. Így már megnyugodtam. Különben nem nagyon engedtelek volna. De, mivel tudom, hogy Kimito-nál leszel, ezért nem kell aggódnom - mosolyog rám.

- Jaj, úgy szeretlek apa! – ölelem meg szorosan.

- Én is kislányom! És, mikor indulsz?

- Holnap olyan 10-kor elindulok itthonról. Ki tudja mennyi a csekkolás is meg, hogy mikor engednek föl a repülőre.

- Értem.

Fordult volna ki az ajtón, amikor még egyszer hátraszólt.

- És hol vannak a jegyek?

- Ja azokért nem kell aggódni! Kimito már múlt héten feltette őket. Szóval minden el van intézve.

- Na, ez az én fiam!- mormolta magában.

- De, kimennél kérlek, hogy át tudjak öltözni?

- Ja…. persze, persze. Elnézést - avval ki is ment.

 Felöltöztem egy bézs színű pólót vettem fel, egy fekete szoknyával. Hidegnek hideg volt, ezért felvettem egy harisnyát is. Cipőnek szintén egy bézs színűt választottam. Meg persze egy kis oldaltáskát is vettem magamra. Úgy döntöttem, találkozom még egy utolsót Yaruval.

 Felhívtam Yaru-t, és megbeszéltem vele a parkban egy találkozót. Szóltam apának, hogy sokára érek haza, ne várjon. Kilépve az ajtón elég hideg volt. Útközben a buszmegállóig mindenen gondolkodtam. Legfőképpen azon, hogy vajon milyen lesz kint élni.

 Megjött a busz, és egy nagyot lépve felszálltam. Fú, de magasan vannak ezek a lépcsők. Felérve megmutattam a bérletet, és leültem egy közeli ülőhelyre. Két megállóval arrébb egy fiú ült le velem szemben. Nem nagyon törődtem vele, mivel nem ismertem. Hamarosan szálltam, és felkeltem a székből. A fiú is velem egy megállóban szállt le. Odamentem az ajtóhoz, és jeleztem. Az egyik kanyarban a busz túl nagyot fékezett, és a mellettem álló fiúval együtt elestem.

- Jaj, ezer bocsánat! Nem direkt volt! – hebegtem-habogtam.

- Semmi baj –mosolyodott el.

 Gyorsan leszálltam róla. Próbáltam a piros fejemet takarni, nehogy meglássa, ahogy elpirultam. Leszálltam a buszról, és a park fele vettem az irányt. Láttam, hogy Yaru még nincs itt, ezért úgy döntöttem leülök egy padra, és ott várom meg. Nemsokára egy ismerős hangot hallottam meg nem messze tőlem.

-Szia te kis ARMY!! – szólt felém.

Szereplők, ismertető

Név: Mitty

19 éves

Kimito kishúga
Koreai származású. Jelenleg japánt tanul. Magyarországon él édesapjával. Elkezdi az iskolát, de ott kell hagynia, mivel testvére kihívja Koreába. Hamarosan ki is megy. 
Itt érdekesebbnél érdekesebb dolgok történnek meg vele.

Név:Min Hee

Becenév: Mini (Mitty Hee-nek szólítja)

20 éves

Mitty legjobb barátnője 

Van egy bátya. Akit régen látott, de régebben megígérte neki, hogy ha nagy lesz felkeresi. Szüleivel lakik és ő is kint lakik Koreában. 

Név: Kimito (Sung Woon)

Becenév: Mito

24 éves

Mitty bátyja

Kint él Koreában. Van egy óriási nagy háza, és hamarosan menedzser lesz. Nagyon szereti kishúgát és várja  már, hogy megérkezzen.

Név: Oh Sehun

Becenév:Hunnie(Hee szólítja majd így)

21 éves

Van egy 10 éves kishúga akit imád és szeret.  

Szüleivel lakik. Sokszor zárkózott, de a barátainak mindig kinyílik. Kedves és sokszor csajozós típus.

BTS:

-Rap Monster

-Suga

-JungKook            

-Jimin

-V

-J-Hope

-Jin