7.rész

 V állt előttem. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Az örömtől, úgy megöleltem volna, hogy szegény alig kapna levegőt. Belülről nyugtattam magam, és próbáltam higgadtan beszélni vele.

- Nem emlékszel rám amúgy? – kérdeztem.

- Nem nagyon…De, várj mintha valahol láttalak volna. Csak nem tudom, hogy hol.

- Segítek. A plázában nem emlékszel, hogy egy lány bámult téged?

- De igen. Várjunk csak az te voltál? És én is elkezdtelek figyelni.

- Igen tudom – nevettem el magam. – Amúgy a többiek hol vannak?

- Ja ők majd később jönnek elintézni a dolgokat. Én meg eljöttem sétálni, de nem gondoltam volna, hogy beléd botlok. De nem is bánom.

- Ennek örülök. Viszont gyere menjünk be, mert kezd hideg lenni. Én meg megfagyok. Majd bent még beszélgetünk. Amúgy is itt van Mito, szóval tudsz vele is beszélni.

- Rendben. Menjünk.

 Bekísértem a házba, és rögtön a konyhát vettük célba. Köszöntem Kimito-nak, és szóltam, hogy itt van V.

- Na, ez így pont jó lesz. Gyere, ülj le és kezdhetjük is – bökött a székre. – De várj! A többiek hol vannak?

- Ők majd csak később jönnek. Én, azért vagyok itt hamarabb mert, elmentem sétálni, és találkoztam Mitty-vel.

- Értem. Akkor várjuk meg őket. Addig kérsz forró csokit? Most csináltam. – nyújtja a bögrét V felé. – Tessék Prücsök! Te is kapsz!

-Köszi. Addig én felmegyek a szobába. Fent megtaláltok.

-Mehetek veled? A fiúk majd úgyis csak később jönnek. Addig meg ne unatkozzak – kérdi a bögrét szorongatva.

- Hát…ha szeretnél akkor gyere – mondom zavartan. – Mito! Majd szólnál, ha itt vannak?

- Persze. Menjetek csak.

Felmentünk a lépcsőn, és a szobámat vettük célba.

- De cuki itt minden – vigyorodik el.

-Tesóm tervezte nekem. Nekem is nagyon tetszik.

 Lehuppant az ágyamon, és elterült. Miközben feküdt magához ölelte az egyik párnámat. Te jó ég Tae az én párnámat ölelgeti! Soha többet nem mosom ki az fix. Tae illatú lesz. Váááá…

~Taehyung szemszöge~

 Elég hideg volt, így siettem, hogy minél gyorsabban Kimito-hoz érjek. Indulás előtt, amúgy is hagytam üzenetet az asztalon, hogy ne keressenek, mert gyalog mentem. Remélem elolvasták. Mivel kezdett lehűlni a levegő siettem, amilyen gyorsan csak lehetett.

 Láttam, hogy valaki jön velem szembe, de mit sem törődve vele próbáltam elmenni mellette. Nagy sikeremre fellöktem, és ott ült a betonon. Mikor megláttam ki az elakadt a szavam. Mitty-t löktem fel. A nevét onnan tudom, hogy múltkor, amikor találkoztunk bemutatkozott. Szegény ott ült a földön. Remélem nem esett semmi baja. Segítettem felállni.

- Köszi szépen – köszönte meg segítségem.

- Nem esett semmi bajod? – kérdeztem aggódva. – Nem figyeltem oda, és nem láttalak. Bocsánat.

- Semmi bajom. És nem baj megesik az ilyen.

- Hazakísérhetlek ?

- Igen. Amúgy sem terveztem máshova menni.

- Hova mentél volna? – kérdem kíváncsian.

- Nagyon már sehova. Most érkeztem ide Szöulba szóval csak ilyen „felfedező” útra mentem.

- Értem

 A út nagyon jól telt. Sokat nevettünk, és beszélgettünk. Megérkezve a házhoz megköszönte, hogy elkísértem.

- Lehet egy kérdésem? – kérdi kíváncsian.

- Mond nyugodtan.

- Megtudhatom ki vagy?

- Biztosan szeretnéd tudni? – próbáltam takarni az arcom, nehogy észre vegye ki vagyok, mert tuti felismer.

- Igen biztos

 Vettem egy nagy levegőt, és lassan lehúztam a kapucnimat. A felénél megfogta, és lerántotta rólam. Lefagyva állt előttem, és próbált szóhoz jutni. Túl sok lett volna? Talán igen. A kezemet kezdtem el lengetni az arca előtt, de semmi reakciót nem kaptam. Gondolom próbálta lenyugtatni magát, amiért ekkora „sokk” érte. Megértem, hogy lefagyott, mivel nem minden nap találkozik az ember egy idollal. Egyszer csak megszólal:

- Nem emlékszel rám amúgy?

- Nem nagyon. – próbáltam tettetni, hogy dehogyisnem nagyon is emlékszem rá.

- Segítek. A plázában nem emlékszel, hogy egy lány bámult téged?

- De igen. Várjunk csak az te voltál? És én is elkezdtelek figyelni.

- Igen tudom.– neveti el magát. – Egyébként a többiek hol vannak?

- Ja ők majd később jönnek elintézni a dolgokat. Én meg eljöttem sétálni, de nem gondoltam volna, hogy beléd botlok. De nem is bánom.

-Ennek örülök. Viszont gyere menjünk be, mert kezd egyre jobban hideg lenni.

Bekísért az ajtón, és a konyhába vezetett. Kimito éppen csinált valamit, aminek isteni illata volt.

- Gyere, ülj le – szólt Kimito, és a székre bökött. – A többiek hol vannak?

- Ők majd csak később jönnek. Én, azért vagyok itt hamarabb, mert elmentem sétálni, és találkoztam Mitty-vel.

- Értem. Akkor várjuk meg őket. Addig kérsz forró csokit? Most csináltam – nyújtja a bögrét V felé. – Tessék, Prücsök! Te is kapsz!

- Köszi. Addig én felmegyek a szobába. Fent megtaláltok -mondja Mitty a bögrét fogva.

- Mehetek veled? A fiúk majd úgyis csak később jönnek. Addig meg nem akarok unatkozni– kérdem a bögrét szorongatva.

- Hát….ha szeretnél akkor gyere. – mondta zavartan. – Mito! Majd szólnál ha itt vannak?

- Persze. Menjetek csak.

 Felvezetett a szobájába, és megmutatott mindent. Beléptem oda, és rá is huppantam az ágyra. Elterpeszkedtem ott, és egy párnát magamhoz öleltem. De, pihe, puha párna. Mikor már itt lakunk, ezt el fogom kérni, és evvel alszok. Juj, de jó Mitty illata van. Mitty-nek olyan jó illata van. Legszívesebben egész nap szagolgatnám a párnát.

~Mitty szemszöge~

 Hamarosan ajtó kopogtatást hallottunk. V közben elaludt. Jaj, de aranyos amikor alszik. Most legszívesebben oda bújnék mellé, és ott aludnék.

 Kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam, és Mito szólt, hogy hívjam le V-t. Nem akartam felébreszteni hiszen olyan aranyos. De, hát muszáj. Felébresztettem, és álmos arccal kezdett nyújtózkodni.

- Gyere mennünk kell le. Itt vannak a többiek.

- Jó, jó megyek –ásította el.

 Megvártam az ajtóba. Mikor végre elkészült, együtt mentünk le a nappaliba. Mindenki nagy szemekkel nézett minket, hogy vajon mit csinálhattunk.

- Ti ugyan mit csináltatok ott fent? – kérdezte Kook tágra nyílt szemmel.

- Semmi olyat. Én aludtam egyet, amíg ti jöttetek. Mitty pedig megvárt – ült le Kook mellé V.

 Én Suga mellett kaptam helyet. Unalmasan hallgattam végig az egész beszélgetést, ami volt vagy 1 órás. Majdnem elaludtam.

- Akkor holnap jöhettek is. Ha gondoljátok – mondja Kimito Rap Mon felé fordulva.

- Rendben. Szerintem jó a holnap – szólal meg Rap Mon.

- Oké akkor ezeket is megbeszéltük. Mindenkinek van külön szobája. A részleteket, majd holnap alaposabban megbeszéljük – mondja Kimito.