11.rész

 Elfelejtettem szólni Mito-nak, hogy nem akar-e filmet nézni. Gyorsan felszaladtam újra, és bekiabáltam hozzá, hogy jön-e filmet nézni. Bő várakozás után már beleuntam, és bementem. Még mindig az ágyban feküdt ahogyan kértem. Éppen zenét hallgatott a laptopon ezért nem látta, hogy bejöttem. Csak akkor vett észre amikor mellé mentem. Kicsit meg is ijedt szegény. Gyorsan levette a fejhallgatót a fejéről, mintha rejtegetne valamit.

- Rejtegetsz valamit? – kérdeztem kíváncsian.

- Én? Ugyan mit rejtegetnék előled?

- Nem tudom. Úgy érzem, hogy van valami. Nem lényeg. Szeretnél jönni filmet nézni?

- Hmm… Hadd gondolkozzam. Talán. Oké megyek. Egy pillanat, és lent leszek.

- Oké, mert már a többiek lent vannak. Addig én is lemegyek. Majd lent találkozunk.

 Visszamentem, és leültem oda, ahol eddig is ültem. Kook és V közé.
Befurakodtam közéjük, és vártam, hogy kezdődjön a film. Közben Mito is megérkezett. Leült V mellé balról.
Elindult a film. Éppen az ijesztő rész jött. Úgy megijedtem, hogy véletlenül felsikítottam. Akaratom ellenére valakire rádőltem a mellettem ülők közül. Éreztem ahogyan átkarol, és nyugtat, hogy nincsen semmi baj ez csak egy film. Kicsit könnyes szemmel felnéztem, és láttam, hogy Kookie karolt át. Elégedetten mosolyog.

- Nagyon megijedtél? – kérdezte lágy hangon.

- Nem…Csak egy kicsit.

 Újra kiegyenesedtem, és V szomorú pillantásával találkoztam. Úgy döntöttem, hogy a film végén megkérdezem mi a baja. Kb olyan 2 órás film lehetett. Mikor vége lett, mindenki ment a maga dolgára. Elmentem Jin-nel sütögetni. Segítettem neki, amiben tudtam. Mondta, hogy most már mehetek a dolgomra innentől megoldja egyedül is.

- Szívesen segítek. Nem kell neked egyedül meggyúrni a tésztát. Több kéz többre megy – ajántam fel, hogy még segítek.

- Nem! Szó sem lehet róla! Menj nyugodtan a dolgodra. Majd úgy is most már hamarosan meg kéne érkezniük a többieknek is.

- Jó akkor megyek. Majd még lejövök.

- Oké addigra szerintem készen lesz.

- Lehetek én az első aki kap belőle?

- Persze kicsi, Mitty. Neked fogok szólni legelsőnek.

- Köszi oppa – odafutottam hozzá, és megöleltem.

Eszembe jutott mit akartam sütés előtt. Beszélni V-vel, hogy miért lett szomorú, amikor Kook átkarolt. A szobája ajtaja előtt, és vettem egy nagy levegőt. Bekopogtam.

- Ki az? – kérdezte bentről egy hang.

- Én vagyok az Mitty.

- Most ne gyere be kérlek. Majd máskor beszélünk, de most nem jó.

- Oké akkor nem zavarok.

 Vettem egy fordulatot, és Jungkook ajtaja felé fordultam. Bementem a szobába, és egy alvó Jungkook-ot láttam meg. Nem akartam felébreszteni ezért óvatosan lépdeltem ki a szobából, ám ekkor meghallottam, hogy valamit motyog. Kíváncsi lettem, hogy mit mondhat, ezért közelebb mentem.
Fölé hajoltam, hogy tisztán halljam. Valami olyasmit hallottam, hogy „Mitty…Mitty…” Miért mondogatja az én nevemet? Ez nagyon aranyos volt. Nem szeretném felébreszteni, ezért inkább megyek. Éppen mikor már másodjára próbálkoznék kimenni meghallottam a hangját.

- Hogy, hogy itt vagy?

- Jönni akartam egy kicsit beszélgetni, de mivel aludtál ezért éppen indulni készültem. Amúgy hallottam, hogy mit mondtál álmodban – kuncogtam el.

- Tessék? Én tényleg beszéltem álmomba? És mit mondtam? – lepődött meg.

- A nevemet mondogattad. Amit nem értettem, hogy miért. Talán velem álmodtál?

- ……… - nem mondott semmi, csak nézett kikerekedett szemekkel.

 Nagy csönd lepte el egy pár másodpercig a szobát. Úgy gondoltam megtöröm ezt a csöndet, és elindultam az ajtó felé. Ekkor utánam pattant, és megfogta a csuklóm. Próbáltam kiszedni a kezei közül, de nem sikerült.

- Szeretnék neked valamit mondani. Gyere, ülj vissza az ágyra.

Visszaültem úgy ahogy kérte, és hallgattam.

- Mitty ezt már egy ideje el szerettem volna mondani neked. Tudod, tetszik egy lány. A napokban ismertem meg, és nagyon kedves hozzám. Egy dolog viszont aggaszt. Hogy nem tudom, hogy a lány mit érez irántam, és szeretném megtudni. Csak azt nem tudom, hogyan kérdezzem meg. Van ötleted?

- Első dolog: Örülök, hogy ilyenekben kérsz segítséget, mert szívesen segítek. Második: Próbáld meg először, hogy meg kérdezed vagy csak utalgatsz rá, hogy tetszik neked. Ezek után pedig elhívod randira. Biztos örülni fog neki – mosolyogtam kedvesen.

- Köszönöm, Mitty. Így fogok tenni. Még egyszer köszönöm. És kérdezhetek megint valamit?

- Persze nyugodtan. Bármikor.

- Neked tetszik valaki?

- Igazából...nem. Nem. Nem tetszik senki. Régebben sem tetszett senki. Vagyis én, így emlékszem. De miért?

- Nem tudom csak kérdeztem.

- Oké. Akkor én most megyek. Jin oppa már vár szerintem. Majd még beszélünk.

- Mitty… Még valami…

- Mond nyugodtan.

-Valami olyan érzést érzek, amit eddig soha. És nem akárki iránt. Irántad...

 Erre a mondatra ott ragadtam az ajtóba, és mozdulni sem tudtam. Felé fordultam, és csak néztem bambán rá mint borjú az új kapura. Ő csak oda jött, és megölelt.

- Nagyon sok információ volt egyszerre? – kérdi félénken.

- Csak egy kicsit. De most már jobb

- Megpróbáljuk akkor?

- I…igen… - feleltem féléneken.

 Közelebb hajolt hozzám, és meg csókolt. Én csak néztem magam elé, és lassan fogtam fel, hogy mi történt. Heves csókolózásba ment át. Nem sokkal utána éreztem, hogy valaki figyel minket. Elpillantottam, és V-t láttam meg. De mit keres itt?