13.rész

- Hee haladj már! Nincs idő most várni. Vár a meglepetésed.

- Csak egy pillanat még Mitty. Sietek.

 Amíg Hee készülődött felhívtam Sehun-t, hogy induljon el a mozihoz, mert oda megyünk mi is. A beszélgetés végére Hee is készen lett.

- Indulhatunk? – kérdeztem türelmetlenül.

- Most már igen

 Elmentünk a közeli taxi megállóig. Ott, beszálltunk egy taxiba. Én hátra ültem Kook-kal. Egész úton fogta a kezemet. Olyan puha keze van. De, miért hideg?

- Miért hideg a kezed? – kérdeztem meg félve.

- Izgulok… Olyankor mindig hideg lesz a kezem.

- Majd én felmelegítem – húztam kezét a számhoz és lehelni kezdetem.
Melegítettem kezeit addig, amíg nem éreztem kellően melegnek.

- Jobb már? – kérdeztem reménykedve.

- Igen. Köszönöm.

- Ugyan nincs mit. Amúgy mikor vagyunk már ott?

- Hamarosan. Sőt meg is érkeztünk.

Kiszálltunk a taxiból, és a pláza felé indultunk. Hirtelen megláttam a felénk közeledő Sehun-t. Nem akartam még, hogy meglássa, hogy itt van, így hát gyorsan Hee elé ugrottam.

- Mitty, ezt most miért csináltad? – kérdezte értetlenkedve.

- Csukd be a szemed, mert most fogod megkapni a meglepetést.

 Biztonság kedvéért befogtam a szemét is, nehogy lásson valamit. Mikor úgy gondoltam itt a megfelelő pillanat, mondtam neki, hogy most már
kinyithatja a szemét.

- Kinyithatod! Meglepetés!! Elhívtam Sehun-t is velünk mozizni. Ez volt a meglepetés.

 Szegény Hee megint lefagyott, mint a múltkor. Megráztam egy kicsit, hátha észhez tér. Ahogy megráztam beleugrott a nyakamba. Nagy kínok között kihámoztam magam a kezei közül. Gondoltam, hogy valami hasonló lesz a reakciója, amikor meglátja. A srácok ketten csak röhögtek, hogy mi mit bénázunk. Miután Hee leszállt rólam, oda mentem Kook-hoz, és felugrottam a hátára. Ez van kicsi szívem. Kellett neked kinevetni.

Így vitt egészen a pláza bejáratáig. Onnantól már kézen fogva mentünk tovább. Sehun észre vette és megkérdezte.

- Nocsak mit látnak szemeim. Ti együtt vagytok?

- Igen – vágta rá gyorsan Kookie.

- Hát akkor sokáig.

- Köszönjük. Egyébként melyik filmet nézzük meg? – kérdeztem.

- Melyiket szeretnétek, lányok? – kérdezte Sehun, miközben a kis prospektust nézte, amin fel voltak sorolva a filmek címei.

- Mit szólnátok egy kis akcióhoz? – kérdezte izgatottan Hee.

- Én benne vagyok – feleltem gyorsan. – És ti?

- Nekem oké. Itt azt írja van a Jurassic World. Az jó lesz?

- Tökéletes! – vágjuk rá gyorsan Hee-vel együtt.

- Oké. Akkor menjünk fizetni.

- Addig mi elmegyünk kaját venni. Gyere, Hee!

Elrángattam a büfépult elé. Mennyi minden. Csoki, csoki hátán. Édességgel is tele van a pult.

- Te mit kérsz? – kérdeztem Hee-től.

- Veszünk két páros menüt? Egyet a fiúknak egyet nekünk. Jó-e?

- Oké.

- Mit adhatok? – kérdezte az eladó srác.

- Két páros menüt szeretnénk.

- Rendben hozom is.

 Nem sok telt bele és meg is kaptuk azt, amit rendeltünk. Az egész rám lett sózva. Majdnem kiejtettem a kezeim közül a dolgokat. Előre alig láttam, sőt semmit sem. Mindig oldalról kukucskáltam ki, hogy megnézzem nem-e megyek neki valakinek véletlenül. Óvatosan mentem Hee után. Gondolom a srácokhoz ment, mivel hallottam a hangjukat.

- Ne, segítsek? – kérdi Kook.

- Egy pici segítség jól jönne. Köszi

 Elvette az egyik felét. Végre nem tornyosult előttem a sok popcorn meg az üdítő.
Bementünk a terembe, és keresgéltük a helyeinket, hogy hova kell leülnünk. Nagy nehezen meg is találtuk. Én Hee és Kookie között ültem, Hee pedig Sehun és közém.
Kényelembe helyezkedtük, és vártuk a film kezdetét. Nem is kellett sokat várnunk máris kezdődött a film. Közben odabújtam Kookie-hoz, és szorosan megöleltem a karját. Ezt a tettemet egy mosollyal fogadtam, és végigsimított az arcomon. Oldalra néztem Hee-re, és láttam, amint „véletlenül” rádől Sehun-ra.
Kíváncsi voltam Sehun reakciójára is. Nem figyeltem, de ha jól láttam akkor mosolygott. Ezek szerint neki is tetszik Hee. De aranyosak. Egyikük sem tudja, hogy a másiknak bejön. Valahogyan össze kéne őket hoznom. Csak ki kéne találnom, hogy hogyan. Vagy inkább hagyom, hadd találjanak egymásra.

 Vissza néztem a vászonra, és éppen egy ijesztő rész volt. Úgy megijedtem, hogy kidobtam a popcornt a kezemből, a popcorn pedig az előttem ülőnek a fejére esett. Lassan megfordult az illető, én pedig összehúztam magam a székben. Elkezdett ordítozni velem. Próbáltam magyarázkodni, hogy csak véletlen volt, de mind hiába.

- Kisasszony! Maga meg mit képzel? Csak úgy dobálózik?! Nem bír szépen ülni? - háborgott a pasas.

- Véletlen volt értse már meg. Sajnálom, nem fordul elő többet -magyarázkodtam.

- Fejezze be a magyarázkodást, és mondja már el, hogy miért csinálta!

- Inkább maga fejezze be! Nem hallotta, hogy nem direkt csinálta? Üljön vissza, és nézze tovább a filmet! – emeli fel hangját Kook, mivel már neki is elege lett abból, hogy hogyan beszélnek velem.

- Kook hagyjad! Nem kell vele foglalkozni. – szól rá Sehun.

- De ne beszéljen már, így Mitty-vel. Te is láttad, hogy nem direkt volt.

- Igen láttam, de nem kell felkapni a vizet. Nyugi - nyugtatja Sehun.

- Jó lenyugodtam.

 Ezt követően már nem maradtunk sokat, mivel a filmnek is vége lett. Kibattyogtunk a teremből, és a kijárat felé indultunk. Kiérve a plázából ránk sötétedett.

- De jó most mehetek haza egyedül… - sóhajtott Sehun.

- Majd én elkísérlek – ajánlotta fel Hee.

- Nem szeretnék a terhedre lenni. Amúgy is sötét van. Ilyenkor veszélyes Szöul. Inkább én kísérlek el téged. Majd hazamegyek. Addig is legalább nem leszek egyedül.

- Biztos? – kérdi Hee.

- Ezer százalék. És már most mondom. Ne, aggódj amiatt, hogy a terhemre lennél. Akkor indulhatunk?

- Igen – ugrott Hee örömében Sehun nyakába.
Gyorsan le is szállt róla, mert akkor jutott eszébe, hogy mit csinált. Mind a ketten elpirultak. De aranyosak.

 Elköszöntek tőlünk, és elindultak az ellenkező irányba. Közben eszembe jutott, hogy Suga-val beszéltem meg találkozót. Kapkodva kerestem a telefonom, de sehol sem találtam. Ijedten néztem körül hátha elejtettem.

- Mitty mi a baj? – kérdi Kook rémülten.

- Nincs meg a telefonom! És Suga-t is fel kellene hívnom.

- Nem lehet, hogy otthon hagytad?

- Lehet… Nagyon remélem.

- Nyugodj meg megtaláljuk – ölelt meg.

- Miért vagy ilyen kedves hozzám?

- Mert szeretlek. Na, de gyere menjünk mert a végén még jobban ránk sötétedik.

- Én is téged nagyon. És oké. Menjünk.

 Elmentünk a közeli buszmegállóba. Hamarosan jött is a busz. Felszálltunk rá, és persze, hogy leghátra kellett mennünk. Annyi volt a jó benne, hogy nem volt tömegnyomor. Utálok úgy utazni, hogy úgy kell állnom mint egy darab fa. Leültünk leghátra egy kettes ülőhelyre. Én az ablak felöl ültem. Nem tudtam sokáig tartani magam, mert elnyomott az álom. Az utolsó amit éreztem annyi volt, hogy Kookie vállára dőltem. Végig aludtam az egész odavezető utat. Arra keltem, ahogyan Kookie ébresztget, hogy hamarosan leszállunk.

- Mitty-kém ébredj! Hamarosan megérkezünk.

- Hmm..? Tessék? – kérdeztem álmosan.

- Kelj fel, mert hamarosan leszállunk.

- Mennyit aludtam?

- 5 percet se.

- Nekem úgy tűnt mintha 2 órát.

- Hehe. Annyit elmondhatok, hogy nagyon cukin aludtál – mondta miközben megnyomta a leszállás jelzőt.

Felálltunk a helyünkről, és az ajtóba álltunk. Meg is állt a busz, mi pedig leszálltunk róla. A házunk kicsit messze volt a buszmegállótól, ezért gyalogolni kellett. Senki sem volt az utcán, csak mi ketten. Minden olyan csöndes. Az utcát a lámpák világítják végig. Felpillantottam az égre. A fekete ég tele volt fénylő csillagokkal. A házakból fény szűrődött ki.
Lassan ballagtunk az utcán egymás kezét fogva. Séta közben megint eszembe jutott V.

 Annyira rossz érzéssel tölt el, amikor újra és újra eszembe jut az arca. Amikor láttam rajta a csalódást és egyben dühöt. Én nem így akartam, hogy megtudja. Annyira sajnálom. Nem akartam megbántani. Nem is tudom mit tehettem volna…

Gondolatmenetemet Kookie hangja szakította meg.

- Mitty jól vagy? – kérdezte.

- Ja igen persze. Csak elgondolkodtam.

- Min?

- Áh semmi érdekes. Nézd itthon is vagyunk – próbáltam terelni a témát. Nem akartam, hogy megbántódjon.

Bekopogtam, és Jimin nyitott ajtót.

- Hát ti meg? Miért jöttetek ilyen későn? – kérdi meglepődve.

- Moziban voltunk. De, már mondtam neked, amikor elindultunk –válaszolom gyorsan.

- De ti….most…?

- Igen mi most együtt vagyunk. De ezt még a többiek nem tudják rajtad, meg V-n kívül – szólal meg Kookie.

- Aha…értem…Hát, akkor sokáig. Amúgy, Mitty. Suga keresett, de nem ért el telefonon.

- Igen, gondolom. Az a baj, hogy nem tudom, hogy hova lett a telóm. Remélem itthon hagytam.

- Szerintem menj, és keresd meg.

- Oké megyek.

 Gyorsan berohantam a házba, és fejvesztve keresni kezdtem Suga-t. Először a konyhában néztem meg. Ott Jin-nel találkoztam.

- Oh szia Mitty. Kit keresel?

- Szia. Suga-t keresem, mert meg kell beszélnem vele valamit.

- Ja értem. Hát nem tudom, hogy hol van. Viszont kicsit dühös vagyok rád.

- Oké…MI?! Miért?

- Mert nem jöttél sütit enni. Neked ígértem az elsőt, de végül hyung ette meg. Szólni akartam neked, hogy gyere, mert kihűl. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam, hogy hol vagy – nézett fel rám a székről.

- Még maradt?

- Igen egy darab. Azt félre tettem neked.

- Juj, köszönöm oppa – szaladtam hozzá, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Ugyan nincs mit.

- Bocsi oppa, de most mennem kell. Később beszélünk. Szia

- Oké rendben. Szia

 Sietve kerestem Suga-t, de sehol sem volt. Komolyan hova lett?