9.rész

 Óvatosan mentem a hang irányába, ám egyszer csak neki mentem valakinek. Próbáltam kivenni vajon ki lehet az. Végül kiderült, hogy Kookie-nak mentem neki.

- Jaj, sajnálom. Nem direkt volt – mentegetőztem.

- Semmi baj. Én nem figyeltem. Felébersztettelek?

- Nem dehogyis. V oppától jöttem át, mert véletlenül bealudtam nála. Most akartam éppen átmenni, de beléd botlottam. Ami nem is baj.

- De ugye nem csináltatok semmit? – ijedt meg.

- Nem dehogy – nevettem el magam.

-Akkor jó. Már megijedtem.

- Inkább nekem kellene megijednem, hogy ilyeneket gondolsz.

 Elköszöntem tőle, és a szobám felé vettem az irányt. Bent leültem a gépemhez, és elkezdtem nézni a laptopon animét. Mivel még mindig fáradt voltam, ezért elaludtam az asztalnál.

 Valamikor délben keltem fel. Hirtelen kipattant a szemem. Elkezdtem csapkodni az arcomat, hogy ébredjek már fel.
Odatotyogtam a gardróbhoz, és kivettem egy füles pulcsit, egy szürke cicanadrággal.

 Úgy határoztam, hogy átmegyek Mito-hoz, és piszkálom. Benyitottam hozzá kopogás nélkül. Éppen öltözött, de engem nem nagyon zavart, mivel már láttam a bátyámat így. Nem vette észre, hogy bejöttem. Mögé mentem, és elkezdtem csikizni. Ugrott egyet ijedtében, és beverte a lábát az ágy sarkába. Orított egy nagyot utána ráült az ágyra, és elkezdte fogdosni a lábát.

- Kimito! Nagyon beütötted? Hozok vizes ruhát, és bekötjük.

- Oké csak siess, mert nagyon fáj – szisszen fel.

 Siettem vizes rongyért. Kinyitottam az ajtót, és Suga majdnem beesett rajta, mert szegényt a többiek előre lökték. Meglepődve figyeltem, hogy mit csinálnak.

- Ki engedtek légy szíves? – próbáltam kimenni közölük.

- Ja igen persze - löki arrébb a többieket Rap Mon.

 Rohantam le a lépcsőn, és kerestem egy rongyot, amit be vizezhetek. Elszaladtam a fürdőbe, és levettem az első törölközőt a polcról, ami a kezembe akadt. Bevizeztem, és szaladtam vissza tesómhoz.

- Itt vagyok siettem, ahogy tudtam – kötöztem be gyorsan a lábát. – Nagyon fáj?

- Eléggé… De szerintem nem tört el.

- Rá tudsz állni? – kérdeztem miközben segítettem neki.

- Próbáljuk meg.

 Segítettem neki felállni. Szerencsére nem tört el a lába, pedig jól bevágta. Mentünk egy pár lépést, és a végén már ugyan úgy ment mint régen. Visszafeküdt az ágyra. Én befeküdtem mellé, és bocsánatot kértem.

- Bocsánat Mito! Nem direkt volt. Csak fel akartalak vidítani – szomorodtam el.

- Nyugi, húgi! Nem történt komoly bajom. Szóval addig nincsen semmi baj – mosolygott rám.

- Ennek örülök, hogy nem haragszol – próbáltam mosolyogni.

 Kicsit még feküdünk ott, és néztük a plafont. Én felkeltem, és elköszöntem tőle. Gyorsan még hozzátettem, hogy ne kelljen ma még fel. Inkább pihenjen. Nagyon remélem megfogadja, amit mondtam. Kimentem a szobájából. Úgy döntöttem, hogy csinálok neki valami finomat. De mi legyen az? Áh meg van! Megpróbálkozom egy olyan szendviccsel, amilyet ő csinált egyszer nekem. Olyan Rilakkumásat. Lementem a konyhába, és előkészültem.

 Közben kopogtattak. Vajon ki lehet az ilyenkor? Félbehagytam mindent, és mentem nyitni az ajtót. Egy szőke, magas, barna szemű srác állt előttem.

- Szia! Ismerjük egymást? – kérdeztem furcsállva.

- Szia! Lehet találkoztunk már valahol, mert ismerős vagy nekem. Amúgy Sehun vagyok. Oh Sehun – köszön kedvesen.

- Láttalak már képeken, mert barátnőm nagyon oda van érted. Te vagy a kedvence. De, gyere be ne itt az ajtóban ácsorogjunk. És, hogy, hogy ide jöttél?

- Hát V-hez jöttem. Remélem nem zavarok senkit sem.

- Engem nem zavarsz. Amúgy is a bátyámnak készítek kaját, mert majdnem eltörte a lábát miattam.

- Te jó ég mi történt?

- Reggel megcsikiztem, és amikor ugrott éppen az ágy szélébe verte be. Azt hittük eltört, de szerencsére nem.

- Szegény. Jobbulást neki. De, V-t nem láttad? – nézett körül.

- Nem. Csak ma reggel láttam utoljára fent az emeleten. Lehet fent van a szobájába. Nézd meg. Én most nem mehetek fel. Bocsi. De, itt felmész a lépcsőn, és rögtön balra. Az, az ő szobája. Kopogj be. Bent kell lennie. Felkísérjelek vagy nem kell?

- Jaj, nem kell köszi. Boldogulok egyedül is.

- Oké rendben. De, ha kell segítség csak szólj. Nagy a lakás könnyen el lehet tévedni benne.

- Oké szólok.

 Én ott maradtam egyedül a konyhában, és kentem a kenyeret. Egyszer csak hallok egy nagy csörömpölést fentről. Felrohantam a lépcsőn, és azt láttam amint Sehun áll egy adag virágföld mellett.

- Hát itt meg mi lett? – kérdeztem.

- Hát..ömm..ez úgy történt, hogy……

- Ne folytasd – vágtam közbe. – Gondolom véletlen neki mentél. Nincs semmi baj. Megesik az ilyen.

- Igen…

- De, a többiek, hogy, hogy nem jöttek ki? Lehet mindenki úgy el van foglalva, hogy nem hallottak semmit? Na, mindegy nem tudom. Ha már itt vagyok, akkor megmutatom melyik V oppa szobája. Gyere. Ez az. Bekopogok neked, és én utána megyek vissza csinálni a kaját. Nagyjából készen van.

 Bekopogtam, és ott hagytam Sehun-t egyedül. Elindultam a lépcső irányába, és magam mögött hallottam, amint nyitódik az ajtó. Én addigra már a lépcső alján jártam. Visszamentem a konyhába, és folytattam azt amit elkezdtem.

- Végre készen vagyok – sóhajtottam egyet.

Tálcára tettem, és felvittem Mito-hoz. Kopogtattam, és megvártam a választ. –Gyere!

- Hoztam neked szendvicset. Nem olyan jó mint a tied, de remélem ízleni fog.

- Persze, hogy fog. Hiszen a kis Prücskömtől kaptam. Gyere, ide te - húzott magához, és ölelt meg.

- Vigyázz, mert rád borítom.

Mikor megette elvettem tőle a tálcát, és levittem a konyhába. Lefele mentet megpillantottam amint V kíséri ki Sehun-t. Letettem a konyhában a tálcát, és indultam visszafelé. Közben azon gondolkodtam felhívjam-e Hee-t és mondjam el neki, hogy Sehun itt volt nálunk. Végső elhatározásom az volt, hogy igen. Felkaptam a vezetékes telefont, és tárcsázni kezdtem a számot.

- Halló! Tessék itt Min Hee. Ki keres?

- Én vagyok az Mitty. Szia. Csak annyit akartam, hogy nincs-e kedved elmenni valahova, és beszélgetni?

-Jaa szia, Mitty. Dehogynem. Ha szeretnél. Hol találkozzunk?

- Elétek megyek, és onnan elmegyünk valahova. Mit szólsz? 10 perc múlva ott vagyok.

- Rendben. Akkor nálunk. Szia.

 Elmentem letusolni. Jaj, de jól esett most ez a frissítő zuhany a mai nap után. Kiszálltam a kádból, és felöltöztem. Egy ruhát kaptam magamra. Cipőnek pedig egy fekete magas sarkút vettem fel. Készen is voltam.

 Lebicegtem a lépcsőn, és Jimin-nel találtam szembe magam.

- Hova mész így kiöltözve?

- Hee-vel találkozom. De, miért nézel úgy rám mintha most láttál volna először?

- Semmi…semmi – mért végig. –Amúgy csinos vagy.

- Köszönöm. De, most megyek. Szia

 Gyorsan hívtam egy taxit, és kértem, hogy siessen. Megadtam neki a címet, és már indultunk is.