5.rész

 Hívtam gyorsan egy taxit. Utána Hee-vel is megbeszéltem, hogy hol találkozzunk. A bevásárló központot szemeltük ki mind a ketten. Mondtam a taxisnak, hogy oda vigyen. Pár perces út volt, nem több. Megérkezve, rögtön kiszúrtam Hee-t a lila hajával. Oda rohantam hozzá. Közben a taxis is utánam szól, hogy hol marad a pénz. Gyorsan kifizettem, és megöleltem Hee-t.

- Nos, és mi a mai program? – kérdeztem kíváncsian.

- Úgy gondoltam, hogy vásárolgatunk. Mit szólsz?

- Szuper! Menjünk!

Bementünk a bevásárlóközpontba, és boltok tárháza terült elénk.

- Wow! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy. Te vagy az idegen vezető. Én nem ismerek itt semmit, és senkit – mondtam felé fordulva.

- Jó, jó tudom. Gyere megmutatom a kedvenc boltom. – megfogta a csuklóm és magával húzott.

Az egész délelőttöt vásárlással töltöttük. Rengeteg ruhát vettünk.

Az én darabjaim:

Hee darabjai:

 Nagy bevásárlás után elmentünk, és megittunk egy-egy forró csokit. Ültünk az asztalnál, és beszélgettünk. A beszélgetés közepén tartottunk, amikor körül néztem az asztaloknál, és megláttam azt a személyt, akit láttam a reptéren.
De, de hiszen ez V a BTS-ből. ÚRISTEN!! NE, NE, NE. Akkor, azért volt olyan ismerős. Ezt el sem hiszem. V… itt … mellettem... pár... méterre. Nem, ezt nem hiszem el. De, nem egyedül van. Ül vele szemben valaki. De ki? Annyit látok, hogy szőke a haja. De, végképp nem tudok rájönni ki lehet az. Na, mindegy.

 Visszatérek V-re. Nincs rajta szájmaszk, meg napszemüveg. Hogy hogy? Hiszen felismerhetik. Nem értem, de jól van. Az a lényeg, hogy így jobban látom az arcát. Egyszer csak elbambultam, és akaratomtól függetlenül elkezdtem figyelni. Természetesen mint, ahogy várhattam is észrevette, hogy nézem. Gyorsan lehajtottam a fejemet, hogy ne lásson meg, de már késő volt. Észrevett.

 Bámulásomból Hee zökkentett ki.

- Mitty itt vagy? Figyelsz te rám? Hahó! – kezdte lengetni a kezét az arcom előtt.

- Nézz óvatosan hátra. Ott van V a BTS-ből. Ezt nem hiszem el . Úristen.

- Hol nem látom! – mondta emelt hanggal.

- Pszt! Csönd legyen! Így is észre vett.

- Bocsi. De tudod, hogy nekem nem a BTS a kedvencem, hanem az Exo. Áh az Exo…Hunnie. Az én kis Hunnie-m. Ha ő ülne ott, én oda rohannék, és elkezdeném ölelgetni.

 Miközben ezt beszéltük vissza néztem, de már nem láttam. Hova lett már megint? Hiába kerestem a tekintetemmel sehol sem találtam. Eltűnt. Mire megtaláltam volna, elindultunk haza fele, mert kezdett sötétedni.

- Eljössz egy kicsit hozzánk? Anyáék nincsenek otthon. Színházba mentek – mondta Hee.

- De, csak egy keveset maradok. Haza kell érjek időbe. Kimito így is számon kér majd.

- Rendben. Akkor inkább menj haza. Majd máskor eljössz. Szia, jó éjt – ölelt meg.

- Szia, neked is. Remélem nem baj.

- Dehogy baj! Nyugi.

- Akkor megnyugodtam. Szia – köszöntem el végül.

 Úgy határoztam, hogy gyalog megyek hazáig. Fülhallgatóval a fülembe baktattam haza. Az utcánkba érve megláttam Kimito-t. Vagyis úgy nézett ki mint Kimito. 7 srác állta körbe. De kik lehetnek azok?